Ha nem derült volna ki az eddigiekből világosan, szeretném most megvallani hindu hitemet is. 2016-2017 körül egy 1-2 napos théraváda hagyomány szerinti buddhista elvonuláson vettem részt a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán, amit egy thai szerzetes tartott angol nyelven. Az ülőmeditáció alatt lelki szemeim előtt éreztem, tulajdonképpen láttam, hogy a szerzetes az asztrálsíkon, testen kívüli állapotban van és minket, meditálókat figyelt (hogy mi játszódik le bennünk, meditáció közben). Mikor én következtem a sorban, üzenni akartam neki, ezért az Úrra, Krisna alakjára gondoltam és arra, amit Tőle a Bhagavad-gítán keresztül tanultam, a következőt mondtam magamban: “…nagyon kedves barátom vagy.” (Bg 18.65) Ezzel egyidőben, Krisna, mint egy, vagyis tulajdonképpen mint a legfőbb támogató háttérhatalom megjelent mögöttem, a fejem felett nagy fényességben és hatalomban, mégis barátságos, eredeti, kétkarú, “emberi” formájában és úgy zajlottak az események, mintha egyenesen Ő mondta volna az általam gondoltakat: amit gondoltam azt Ő mondta és amit Ő mondott azt én gondoltam – egyszerre, egyidőben, egyenértékűen. Úgy éreztem és láttam, hogy mindez nagy hatással volt a szerzetesre, ahogy rám is az ezt követő években és még napjainkban is…
Mindezt most csak azért osztottam meg a kedves olvasóval, hogy mindezek után, hogy az Úr kiállt mellettem és képviselt engem, igazolva a jézusi kijelentést, miszerint “… én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van;” (János 14:11), szeretnék én is kiállni mellette és megvallani, hogy Krisnát Isten teljes értékű alászállásának tartom és ezért Krisnát imádni tulajdonképpen egyenértékű Isten imádatával… Ő az, aki elbeszélte a Bhagavad-gítát, ami így nem más, mint Isten Szava és egyúttal az egyik legszebb vallás-filozófiai költemény. Köszönet a Krisna Tudatú Hívők Közösségének is, amiért lefordították magyarra, megjegyzésekkel látták el és terjesztették a Bhagavad-gítát, ami 16-17 éves korom óta része az életemnek.
2025. augusztus 18-ról 19-re (hétfőről keddre) virradóan Krisna megjelent az álmomban egy hihetetlenül cuki, szeretetreméltó kisfiúként, ekkor is abban az eredeti, kétkarú formában, kékes színű testtel, ahogy a hívők le szokták Őt festeni. (De az Úr azóta azt is mondta nekem, hogy a kaukázusi fehér ember megjelenése [akár szintén gyerekként] ugyanolyan értékű ezzel a formával.) Nagyon örültem Neki, nagyon örültünk egymásnak, megvallottam, hogy Őt tartom Istennek, egész lényemmel éreztem ezt és hittem benne, olyan aranyos volt, hogy nem lehetett ezt másképp gondolni. És egyúttal elnézést kértem Tőle, amiért volt, amikor kicsit szkeptikusabb voltam a Bhagavad-gítával és így Vele kapcsolatban. Minden, amit mondott álmomban, bár nem emlékszem rá pontosan, igazolta isteni mivoltát. Amit tudok, hogy nagyon szerettem Őt és boldog voltam, hogy Vele lehetek.
Mióta ezt álmodtam, szoktam az Úrral, mint egy édes személyiségű, kékes bőrű kisgyerekkel, az asztrálsíkon játékosan bírkózni, a jóvoltából kiegyenlített erőviszonyokkal, de semmiképpen sem erőszakosan, tehát sérülések nélkül, hol Ő gyűr le engem, máskor pedig én Őt…
Szeretnék egyúttal megosztani egy cikket is a mahá-mantráról. A világ szemében bolondságnak tűnhet mindez, de én vállalom ezt a bolondságot és bármikor szívesen részt vennék egy utcai menetelésen a Krisna Tudatú Hívők Közösségével, akár csak mint egy együtt érző és együtt örvendő külső szemlélő, miközben a mahá-mantrát énekeljük, szinte eksztatikus állapotban, de még inkább szelíden, mértékkel, lélekkel, nagy, tiszta szeretetettel az Úr irányába, miközben transzcendens boldogság járja át lényünket…
Szóval akkor most következzen egy leírás a mahá-mantráról (forrás: https://selfnessyoga.hu/2020/03/24/hare_krisna_maha-mantra_jelentese_es_hatasai/):
“Ezen mantra az önvaló és Isten megvalósítását elősegítő hangvibráció. Hatására feltárul a lelki természetünk, eredeti kapcsolatunk a Legfelsőbbel és előbukkan a szívünkben szunnyadó tiszta szeretet. A szeretet, amelyen keresztül megtapasztalhatjuk a valódi örömöt és boldogságot.
A teljes mantra
Haré Krisna Haré Krisna Krisna Krisna Haré Haré
Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré
E mantra potenciája
A mahá-mantra a legfontosabb a mantra-meditációban. Magában foglalja mind az óm, mind pedig az óm namó bhagavaté vászudévája mantra hatását, és egyidejűleg azok megvalósítási eredményeit. Teljes tökéletességében tárja fel az ember előtt saját lelki mivoltát és örök, szeretetteljes, misztikus kapcsolatát a Legfelsőbbel. Segít megismernünk és elérnünk Istent, mint egy személyt. (Bhagaván-megvalósítás.)
A mahá-mantra jelentése
E mantra a Legfelsőbb Úr neveit tartalmazza, és minden egyes név speciális hatással, erővel rendelkezik, különösen ebben a tizenhat szavas kombinációban:
Hari (megszólító alakja Haré): A Legfelsőbb Úr, aki elpusztítja a Rá (e mantrán keresztül) emlékező személy életében jelenlévő háromféle szenvedést, amelyeket okozhat a saját test és elme, más élőlények és különböző természeti csapások. Továbbá elpusztítja a rossz karmát és a tudatlanságot is.
Krisna: A Legfelsőbb Úr, aki mindenkit vonzó, gyönyörteljes, s aki tiszta szeretetet ad annak, aki Reá emlékezik.
Ráma: A Legfelsőbb Úr, aki lelki erővel és transzcendentális boldogsággal jutalmazza a törekvő jógít.
A mantra teljes jelentését fohászként érthetjük meg: “Ó, mindenkit vonzó Úr! Kérlek, emelj ki a szenvedésekkel teli anyagi világból! Adj lelki erőt, hogy elérhesselek Téged; minden gyönyör illetve boldogság forrását és egyesülhessek Veled az odaadó és szeretetteljes hangulatban!”
A napi szintű mantra-meditáció fontossága
Ahogy a por és az izzadság be tudja fedni a testünket, ugyanúgy a rossz tulajdonságok, a hamis önazonosságok, a tetteink visszahatásai, a kötőerők és az anyagi vágyaink is be tudják fedni lelkünket. Ahogy minden nap megfürdünk, hogy megtisztítsuk testünket, ehhez hasonlóan minden nap a mantrák zengetésében elmerülve meg kell tisztítanunk szívünket, hogy lelkünk valódi természete megnyílvánulhasson.
Ahogy a testünket etetjük étellel, hogy energiához jusson, ugyanígy táplálnunk kell a lelkünket a mantrák transzcendentális energiájával, hogy megfelelően létezhessen.
A tudatunk lehet a gát és a híd is az önvalónkhoz. Ha a tudatunk csak anyagi tartalommal rendelkezik, és pusztán kifelé tekint, akkor gátként fog akadályozni bennünket az önmegvalósítás útján. Ha a tudatot megtöltjük lelki tartalommal és befelé figyelünk, akkor hídként elvezet az önvalóhoz.
Ezen transzcendentális mantra megtölti a tudatot lelki tartalommal, átalakítják és felemelik egy magasabb szintre, ahol tapasztalhatóvá válik a lélek jelenléte és Istennel való kapcsolata.”