2016. ősz és 2018. első néhány hónapja között álmodtam a következőket (kivéve, ahol ezt másképp nem jelzem):
(1. “Voldemort”:)
Előre is szeretném megjegyezni, hogy az ebben a pontban, annak az első részében leírt cselekedetekkel és következményeivel nem tudok azonosulni, továbbá ezekért a tettekért és azok erkölcsi minőségéért nem tudom és nem is akarom vállalni a felelősséget: vágyaimat, reményeimet, törekvéseimet és céljaimat nem tükrözik, azokkal nem rezonálnak, értékrendem morális alapjaival nem egyeznek meg, úgy gondolom, hogy ezek az események csak azért történhettek, történtek meg velem az álmomban, hogy tudomást szerezzek a varázsvilágban élő “ellenségről” és erről tájékoztatni tudjam a környezetemet… de ezzel együtt, még egyszer mondom: semmiféle közösséget nem vállalok sem a gonosszal, sem a képviselőivel!
Régi, gyermekkori, pallagi házunkban tartózkodtam, 4 másik fiatal fiúval és 5 lánnyal együtt, tehát összesen 10-en voltunk. A nappaliban ültünk a kanapén, majd valahonnan, a szobából, előkerült egy aranyszínű “csodalámpa”, amiben tudtuk, hogy egy kívánságteljesítő dzsinn lakik. Örültünk a lehetőségnek, megdörzsöltük és szinte rögvest kérdést intéztünk hozzá: azt szerettük volna tudni, hogy kinek ki lesz majd a párja a külvilágból…
Ennek következtében Istentől elmarasztalást kaptunk és tudatta velünk, hogy erre, ha nyitott szemmel-szívvel járunk, magunktól is rájöhettünk volna: a közöttünk lévők közül ugyanis 3 fiúnak jelen volt 3 női párja, a maradék 2 fiú és 2 lány pedig egymás azonos nemű párjai lennének.
De amiért türelmetlenek voltunk és a dzsinnhez fordultunk, viselnünk kell a következményeit: a hátsó kertből egy plüss kígyó (a sátán jelképeként) berepült a hálószoba ablakán. Meztelen felsőtestünkön pedig azt vettük észre, hogy a bőrünk alatt, apró 5-10 darab féreg izgett-mozgott, szabad szemmel is jól látható módon.
Gyerekkori szobánk ablakán kinézve, láttuk, amint az úton, a bejárati kapu mellett, két, egyenként körülbelül 40-60 fős, hatalmas busz állt, benne fiatal fiúkkal-lányokkal, üveges, elhomályosult tekintettel, nyitott szájjal, mintha megszállottak lettek volna… Tudtam, hogy egy számukra fenntartott iskolába készülnek szállítani őket.
Következő emlékem az álomból: én magam is az iskolában tartózkodom, ahol kaptam egy “steril hangulatú” szobát, egy nagy francia-ággyal, szekrényekkel, minden fehéres-szürkés alapszínnel rendelkezett benne. Ott volt a szobámban az iskola vezetője (aki az igazi, gonosz, “Sötét Nagyúr” lehetett), aki toborozta a híveit, ágyamon pedig kedvenc házi-, mágikus állata, egy óriási kígyó tekergőzött.
Hogy miről beszéltünk, már nem tudom, csak gépies, rideg hangjára emlékszem.
Majd egy másik szobában találtam magam, ahol az ágy mellett, a földön, körülbelül két, barna színű, még élő sellő feküdt, akiket – nagy szenvedést okozva nekik ezzel – egy láncfűrésszel elkezdtek feldarabolni… ezt követően felébredtem.
2024. június 17-ről 18-ra (hétfőről-keddre) virradóan, éjszaka, a következőt álmodtam: egy kisebb csoporttal, este, a pallagi teniszpálya melletti, régi mezőgazdasági géppark területén tartózkodtam, hátunk mögött “a vörös-téglás épület”-tel és annak parkjával. Velünk szemben állt a varázsvilág egyik vezetője, aki a következőt mondta: “Azt keresem, >>akinek meg kell halnia<<!” Tudtam, hogy a varázsvilág főellenségéről beszélt. Megérezte, hogy mögöttünk tartózkodik, a fák, bokrok, növények között, ezért összegyűjtötte az univerzum energiáját és ezt egy hatalmas villám formájában belevezette (belecsapott)! Ennek akkora ereje volt, hogy a villámcsapás következtében, az éjszakai tájon nappali világosság támadt. Másnap, még az álmomban, mikor láttam a vezetőt, aki ezt végrehajtotta, tudtam, hogy ő a “főgonosz”: miután túlélte a villámcsapást, megölte őt és hogy megtévesszen minket, ideiglenesen felvette az alakját. Másnap, miután felébredtem és ezen az álmon és ellenségen gondolkodtam, az Úr a következőt mondta: “Ő rosszabb lesz, mint az antikrisztus!” Természetes, hogy ilyenkor kétség ébred az emberben, hiszen keresztényként, Jézus követőjeként, ezt nehéz elképzelni, ezért megerősítést szerettem volna kérni az Úrtól, aki egymás után, sokszor, a következőt ismételte nekem szomorúan: “Sajnos igen…”
Nemhogy emberi eszközökkel nem lehet majd legyőzni őt, de még a varázsvilágnak is komoly problémát fog jelenteni az elpusztítása… Ezt is megerősítette nekem az Úr.
(2. Dementor-szerű lények:)
Másik álmomban, egy szikla barlangjában tartózkodtam, varázsvilágbeli barátaimmal, egy sziklára / asztalra kiterített fehér alapszínű dokumentumot, tervrajzot tanulmányoztunk és beszélgettünk.
A barlang nyílásához mentünk, ahonnan 5-10 méteres magasságból egyesével leugrottunk egy alattunk lévő szikla peremére, úgy, hogy egy varázslat hatására annyira lecsökkent a testünkre ható gravitáció, hogy a földetérésünkkor nem szenvedtünk sérülést, sőt, egyáltalán nem ütöttük meg magunkat, nagyon kényelmesen, szinte lebegve érkeztünk le…
Előttünk, a szikla peremét követve, egy másik barlang száját láttuk, amit egy vasrács őrizhetett, de most az el volt húzva / fel volt emelve… a barlangban pedig két-három fekete köpenyes-csuklyás lény lebegett, testüket és arcukat sötétség fedte… a társaim figyelmeztettek (nem biztos, h kimondott szavakkal, inkább telepatikusan), hogy vigyázzak magamra és legyek nagyon óvatos, de úgy tűnik, nem voltam az… közelebb mentem, aminek következtében az egyik lény mozgása váratlanul felgyorsult, olyannyira, hogy sem elmenekülni, sem védekezni nem tudtam: a következő pillanatban az állkapcsa hátulról a koponyámba mélyedt, hogy kiszívja a fejemből a véremet és az agyammal vagy annak folyadékával táplálkozzon… bár fájdalmat nem éreztem, elsötétült minden és ekkor, ebben az álmomban meghaltam.
(3. Kviddics vagy annak az előszobája:)
2017. Szilveszterén vagy talán 2018. elején, mikor a “Dumbledore-féle” varázslóiskola felvételi vizsgáján vettem részt, annak egyik feladata sport-jellegű volt: egy hatalmas csarnokban lehettem, olyan gyorsan mozogtam, hogy a háttérben minden elmosódott, úgy éreztem, hogy egy görkorcsolya-jellegű lábbeli lehetett rajtam, de az is lehet, hogy lebegtem ill. seprűnyélen tartózkodtam, 2-3 darab, kisebb-nagyobb méretű labdát terelgettem hosszú botokkal ill. egyensúlyoztam velük. Erre a vizsgarészre különösen jó pontokat szereztem.