Édesapám 2016. nyár végén hagyta el a földi világot, de azóta már többször kapcsolatba lépett velem az álmaimon keresztül. Tisztában vagyok vele, hogy az álmok sokszor a tudatalatti világát jelenítik meg, de azt is tudom illetve hiszek benne, ahogy azt a sámáni és népi hagyományok is megerősítik, hogy az ember ilyenkor más világokban is járhat, a szellemvilággal is kapcsolatba kerülhet és találkozhat, beszélhet rokonaival, ismerőseivel.
Egy alkalommal, nem sokkal édesapám halála után, azt álmodtam, hogy egy másik világban, egy nagyon magas épület tetejére mentem lifttel, majd mikor megérkeztem a kellő emeletre, egy, talán női hangot hallottam (mintha egy hangszóróból szólt volna), méghozzá azt, hogy Tatár Gergely érkezett látogatóba, ekkor betértem egy szobába, ahol apa ült egy asztalnál, mosolygott, nagyon jól nézett ki, visszanyerte értelmi képességeit (amit az élete utolsó 10 hónapjában sajnos részben elveszített a motorbalesete következtében), köszöntött, hogy “Szia Gercsi!” Mondta, hogy meséljek valamit, amire azt mondtam, hogy Budapestre járok egyetemre (akkor kezdtem el tanulmányaimat a buddhista főiskolán), majd megkérdezte, hogy Mami (az anyukája) hogy van, amire azt válaszoltam, hogy ő is jól van. Más is volt a szobában apán kívül. Az volt a benyomásom, hogy apa egy olyan helyen van, ahová azok kerülnek, akik életük végén betegségben, balesetben hunytak el és most lábadoznak, térnek magukhoz, nyerik vissza egészségüket. Számomra hitelt érdemlő, valóságosnak tűnő álom volt.
Az ősi indiai hagyományok és a buddhizmus szerint is bolygók millióin (valójában szinte számtalan univerzum csaknem számtalan bolygóján) van élet, ahová kerülhetünk földi létünk befejezése után. Ki-ki a hite és cselekedeteinek visszahatásai szerint kerülhet egy-egy létsíkra. Az álom alapján azt feltételezem, hogy apa nem új testben, kisgyerekként született újjá / újra valahol, hanem megőrizte földi alakját, nevét: a Buddha szerint ez magasabb létsíkokra jellemző, hogy az ember egyszerűen csak felnőttként megjelenik az adott világban.
Az álom nagyon biztató és pozitív volt a számomra. Úgy gondolom, hogy édesapám már máshol, de jól van.
Másik hasonló álmom során egy olyan (modern) szobában találkoztam apával és új, szőke, hosszú és egyenes hajú barátnőjével, aminek az volt a rendeltetése, hogy fel tudják venni a kapcsolatot más világok lakóival. Én álmodtam, de apáék szerintem ébren voltak, annak a világnak a fejlett technikai-spirituális közegének a következtében tudtak velem kommunikálni. Az volt a benyomásom, hogy abban a világban, ahol ők élnek, célszerűen vannak ilyen szobák kialakítva, amin keresztül kapcsolatot létesíthetnek velünk. Bemutatta a barátnőjét, beszélgettem vele is, azt mondta, hogy őt a végtelen / határtalan érdekli, ebből arra következtettem, hogy egy ezoterikus / spirituális gondolkodású nő lehet. Szimpatikus volt. Jól néztek ki együtt édesapámmal.
Megint más álmom során apa idézett nekem a Bibliából arra vonatkozóan, hogy mi lenne az ideális, hogy hogyan kellene élnie az embernek a mindennapjait, stressz és feszültség nélkül (abban az időben elég sokat szorongtam, már-már pánikrohamokba hajló módon volt önbizalomhiányom bizonyos helyzetekben). Majd Jézus Krisztus nevében köszönt el tőlem.
Összességében úgy vélem, hogy apa egy felsőbb világba kerülhetett, egy felsőbb bolygóra, egy fejlett technikai civilizációba, ahol a spiritualitás is jelen van és ezzel egyidőben szeretném felhívni kedves könnyedén ítélkező keresztény testvéreim figyelmét erre a jelenségre: nem (feltétlenül) csak egy életünk van, aminek a végén vagy az örökké tartó szenvedés (keresztény pokol, gyehenna), vagy az üdvözült boldogság vár ránk a Mennyországban. Sajnos sokan csak ezt a két végletet ismerik. Úgy gondolom, Jézus azért csak erről a két célállomásról beszélt, hogy segítségével elkerülhessük a legrosszabbat, és ehelyett a legjobbat válasszuk / nyerjük el. Szándéka és célja e szerint csupán didaktikai lehetett, nem pedig a létbirodalom egészét akarta szemléltetni… Szerény véleményem szerint az igazság, hogy a kettő között létsíkok, bolygók és létformák sokasága helyezkedik el, ahová kerülhetünk, ha véget ért jelenlegi életünk…