Forrás: Porosz Tibor: A buddhizmus lexikona, 108-110.o., kiadja: A Tan Kapuja Buddhista Egyház, 2018; közölve a páli kifejezések magyaros átírásával, tagoltan, a fontosabb fogalmakat vastagon kiemelve, a szentiratok forrásait mellőzve.
„Dzshána: elmélyedés
1. Az összpontosítás (szamádhi) révén elérhető nyolc meditációs fokozat. Az összpontosítás az elmélyedés kezdetén a tudat egy pontra rögzítésének a szinonímája, így az elmélyedés létrejöttének és fenntartásának az előfeltétele. E szerepe miatt gyakran az elmélyedéssel azonos kifejezésként is használják, bár az elmélyedés nem csak az összpontosítást jelenti. Az elmélyedés buddhista gyakorlata ugyanis együttesen alkalmazza a meditatív kibontakoztatás (bhávaná) két fő típusát, az összpontosítással elérhető nyugalom (szamatha) meditációt és a belátás (vipasszaná) meditációt.
Más szóval, az összpontosító meditációt követően ‘ki kell emelkedni’ az összpontosításból és a meditáció előbbi tárgyán a belátás gyakorlatát kell végezni, mert csak ez utóbbi vezethet a kialváshoz (nibbána).
A Buddha a következő nyolc fokozatot különböztette meg:
I. Az első szint fokozatainak tudattartalmai:
(1) elmélyedés: gondolati megragadás (vitakka), gondolati megtartás (vicsára), egyhegyűség (ékaggatá), öröm (píti), boldogság (szukha)
(2) elmélyedés: egyhegyűség, öröm, boldogság
(3) elmélyedés: egyhegyűség, boldogság, egykedvűség (upékkhá)
(4) elmélyedés: egyhegyűség, egykedvűség
Ezen a fokozaton (megj.: 4) érhetők el a paranormális képességek (abhinnyá) és a szenvedéstől végleg megszabadító kialvás.
II. A második szint fokozatai:
(5) elmélyedés: a végtelen tér alapja (ákászánanycsájatana)
(6) elmélyedés: a végtelen tudatosság alapja (vinnyánanycsájatana)
(7) elmélyedés: a semmilyenség alapja (ákinycsannyájatana)
(8) elmélyedés: a sem észlelés, sem nem észlelés alapja (névaszannyá-nászannyájatana)
A Buddha elmondása szerint a gyakorló az elmélyedés első szintjének – a formai területnek – a négy fokába merülve képes arra, hogy egy [külső] fizikai tárgy belső mentális képzetét (nimitta) létrehozza, amely ily módon ugyan még egy lehatárolt konkrét térben, de már nem fizikai, hanem tudati térben jelenik meg. Ez a belső tudati tér lehet az alapja annak, hogy a meditációs tapasztalás egyes fokain különböző, külső fizikai tárgy észlelésétől már független fény (obhásza) és formák (rúpa) láthatók, illetve égi formák (dibbáni rúpáni) [láthatók] és égi hangok (dibbáni szaddáni) hallhatók.
Mindennek következtében e belső tudati képzetek fizikain túli ’tiszta’ formák (rúpa), de nem puszta pszichikai jelenségek, hanem a létesülés, az újraszületés létsíkjai (gati) is, ahol a magasabb létsíkok alakot öltött lakói, a magasabbrendű istenségek élnek.
Bár az elmélyedés már túllépett a fizikai-érzéki világon (káma-dhátu), de azért az ok-cselekvő (kamma) hatásoktól (megj.: a szándékos cselekedetek hatásaitól) még nem mentesült, így e ’tiszta’ formai tartományban (rúpa-dhátu) levő ok-okozati cselekvés eredményeként formai létesülés (rúpa-bhava) következik be. Eszerint mindenki annak megfelelő létsíkon születik újra, amilyen elmélyedési fokot elért. […] (Megj.: lásd korábbi, Létkerék c. blog-bejegyzésemet.)
Az elmélyedés második szintjén – a formanélküli területen – továbbfolytatódik az öt érzékszerv világától történő elvonatkoztatás. [Valójában, ahogy azt látni fogjuk, már a hatodik érzék, azaz a gondolkozó-készség tárgyainak, a tudattartalmak világától is.] Ekkor fények, formák többet már nem jelennek meg, ez az összpontosítás képzetnélküli (animitta). Ez a minden formát nélkülöző (arúpa) tapasztalási mód, azonban még mindig nem mentes az ok-cselekvő hatások létrehozásától, ezért e formanélküli tartományban (arúpa-dhátu) végrehajtott üdvös ok-okozati tettek formanálküli létesüléshez (arúpa-bhava), a pusztán tudati létsíkokra vezetnek.
A tudatszintek és létszintek ilyen egymásnak megfelelését a Buddha az említetteken túl még külön két kifejezéssel is hangsúlyozza, amikor a tudatosság szintjeiről (vinnyánatthiti) és a lények tartózkodási helyeiről (szattávásza) beszél.
2. A Buddha utáni kommentárirodalom az első szinten általában nem 4, hanem 5 elmélyedési fokozatról szól, amennyiben az 1. elmélyedés tagjainak (dzshánanga) visszaszorulását az öt tagra egyenként lebontva veszi, így a 2. elmélyedésben csak a gondolati megragadás tűnik el, a gondolati megtartás még megmarad stb.:
(1) dzshána: vitakka, vicsára, píti, szukha, csittékaggatá
(2) dzshána: vicsára, píti, szukha, csittékaggatá
(3) dzshána: píti, szukha, csittékaggatá
(4) dzshána: szukha, csittékaggatá (megj.: az upékkhá pedig megjelenik)
(5) dzshána: csittékaggatá (megj.: és az upékkhá)
A kommentárirodalom az elmélyedések során történő tudati eseményeket alapos elemzés tárgyává tette, aminek vázlata a következő:
Az első elmélyedési fok eseményei
• Az első elmélyedés eleje, közepe és vége a 3 kiválóság (tividhakaljána):
(1) az út tisztasága (patipadá-viszuddhi)
(2) az egykedvűségnek szentelődés (upékkhánubrúhana)
(3) az örvendezés (szampahamszana)
• Ha a gyakorló a meditáció tárgyának gondolati megragadása után képes azt megszakítatlanul megtartani, akkor a továbbiakban valamennyi elmélyedési fok felépítése az 5 uralás (vaszí) szerint zajlik:
(a) felfigyelés (ávaddzsana)
(b) belépés (szamápaddzsana)
(c) állandósítás (adhitthána)
(d) kiemelkedés (vutthána)
(e) visszapillantás (paccsavékkhana).
• Ezen a fokon a képmás képzet (patibhága-nimitta) kitágítása (vaddhana) is megtörténik.
A második elmélyedési fok eseményei
• Ha a gyakorló az 5 uralás kiteljesítése után kilépve az első elmélyedésből, annak vitakka és vicsára tagjait már túl durvának találja és a 2. elmélyedést nyugalmasként szemléli, akkor a korábbi meditáció tárgyának nevét mondogatja, majd a figyelmét ismét a korábbi tárgyra irányítja, és az elme-kapun át történő felfigyeléssel (mano-dvárávaddzsana), a létfolyam (bhavanga) megtörésével a 2. elmélyedésbe lép.
• Ekkor 4 vagy 5 indíttatáspillanat (dzsavana) jelenik meg, melyek közül az utolsó a formai tartományhoz (rúpa-dhátu) tartozik, a többi viszont az érzéki tartományhoz (káma-dhátu).
• Ekkor a tudat egységes (ékodi-bháva), azaz egyedül csak az összpontosítás lép fel benne (éko udéti).
• Az elmélyedés 2 tagja (vitakka, vicsára) visszaszorított lesz, viszont 3 tag (píti, szukha, csittékaggatá) megjelenik és erős.
A harmadik elmélyedési fok eseményei
• Ha a gyakorló az öt uralás kiteljesítése után kilépve a második elmélyedésből, annak píti tagját már túl durvának találja és a 3. elmélyedést nyugalmasként szemléli, akkor a korábbi meditáció tárgyának nevét mondogatja, majd a figyelmét ismét a korábbi tárgyra irányítja, és az elme-kapun át történő felfigyeléssel (mano-dvárávaddzsana), a létfolyam (bhavanga) megtörésével a 3. elmélyedésbe lép.
• Ekkor 4 vagy 5 indíttatáspillanat (dzsavana) jelenik meg, melyek közül az utolsó a formai tartományhoz (rúpa-dhátu) tartozik, a többi viszont az érzéki tartományhoz (káma-dhátu).
• Ekkor az egykedvűség (upékkhá) jelenik meg, amennyiben a szemlélet kiegyenlített és pártatlan.
• Bár az éberség (szati) és az átlátás (szampadzsannya) az elmélyedés alsóbb szintjein is jelen vannak, sőt valójában még a közelítő összpontosítás (upacsára szamádhi) sem érhető el nélkülük, viszont a 3. elmélyedés szintjén már tisztán jelennek meg, mert a meditáció durvább tagjai hiányoznak.
• Az elmélyedés 1 tagja (píti) visszaszorított lesz, viszont 2 tag (szukha, csittékaggatá) jelen van [és az upékkhá megjelenik].
A negyedik elmélyedési fok eseményei
• Ha a gyakorló az öt uralás kiteljesítése után kilépve a harmadik elmélyedésből, annak szukha tagját már túl durvának találja és csak a 4. elmélyedés tagjait szemléli nyugalmasként, akkor a korábbi meditáció tárgyának nevét mondogatja, majd a figyelmét ismét a korábbi tárgyra irányítja, és az elme-kapun át történő felfigyeléssel (mano-dvárávaddzsana), a létfolyam (bhavanga) megtörésével a 4. elmélyedésbe lép.
• Ekkor 4 vagy 5 indíttatáspillanat (dzsavana) jelenik meg, melyek közül az utolsó a formai tartományhoz (rúpa-dhátu) tartozik, a többi viszont az érzéki tartományhoz (káma-dhátu).
• Ekkor az éberség (szati) teljesen tiszta, ezért a 4. elmélyedést a tisztaság egykedvűsége (páriszuddhupékkhá) névvel is illetik.
• Az elmélyedés 1 tagja (szukha) visszaszorított lesz, viszont 2 tag (csittékaggatá, upékkhá) megjelenik.
– • –
Az elmélyedés különböző szintjeihez az egyes gyakorlási területeken (kammatthána) végzett összpontosító meditáció segítségével lehet eljutni, bár van olyan meditációs téma, amelyikkel csak az első elmélyedés érhető el, és van olyan is, amivel valamennyi elmélyedés. Amíg az első szint a formai elmélyedés (rúpa-ddzshána), a képzetekkel (nimitta) rendelkező formai terület (rúpávacsara) négy tapasztalása, addig a második szint a képzettől mentes (animitta) formanélküli terület (arúpávacsara) négy fokozata.
A formanélküli elmélyedés (arúpa-ddzshána) azonos a gyakorlási területek közül a formanélküli (áruppa) meditációval, ami ezért egymásra épülő meditációs témákat, illetve tudatállapotokat (csitta) jelent, nem pedig tudattartalmakat (csétaszika).
Ebből következik, hogy a formanélküli elmélyedésben azok a tudattartalmak maradnak meg a továbbiakban, melyek az első elmélyedés utolsó fokozatán léteznek.
A formanélküli elmélyedés annyiban tekinthető második szintnek, amennyiben a két szint együttesen az érzékszervi tapasztalás fokozatos visszaszorítását jelenti, ami után a tetszhalott állapothoz hasonló megszűnés (nirodha) következhet. Ez a folyamat és ennek eredménye a buddhizmusban nem lehet öncél, mert csak akkor van jelentősége, ha minderre a belátás (vipasszaná) gyakorlatát is alkalmazzák.”