A most következő rövid bejegyzés idézetei, a feltüntetett helyeken A klasszikus Upanisadok I. c. kötetéből származnak. (Filosz, Budapest, 2020, fordította és a bevezető tanulmányt valamint a jegyzeteket írta: Pál Dániel)
A Brahman az a transzcendens esszencia, ami egyaránt Istent és a[z egyéni] lelket is jelöli. A hindu misztika szerint a kettő, lényegét tekintve, egy és ugyanaz, azaz: „Te vagy Az”.
A Buddha a legjobbat értette alatta.
(Az utóbbi két mondat forrása lásd : Andrew Skilton, A buddhizmus rövid története, I. rész: A buddhizmus Indiában, Az ókori India. A buddhizmus előtörténete, A védikus kultúra, Damaru könyvkiadó, 2013)
Mándúkja-upanisad 223-232. o.:
“Az átman-brahman maga az Óm, a létezés teljessége”:
A – az ébrenléti tudat; U – az alvás; M – a mélyálom tárgyak nélküli tudatossága; míg e három hangot követő csend a megnyilvánult világ kettősségek nélküli elnyugvása, az abszolút tiszta tudat; így ‘a negyedik hang’ által az Óm maga az átman, ami “meditációs tárgyként [is] szolgál a brahman felfogásához”.
Taittiríja-upanisad 81. o.:
A Brahman, amely halhatatlan:
– teste: a tér
– lénye, lényege: az átman, a lélek, az igazság
– öröme: a prána, a lélegzet
– gyönyörűsége: az elme
– kincse: a békesség
Az öt életszél (Az upanisadok filozófiája fejezet, 53-54. old.):
Prána: az előre áramló lélegzet, a korai szövegekben a kilégzést, kifújt levegőt jelentette; később a fej érzékszerveiben rejlő életerőket; tehát ez egyaránt jelenti a lélegzet egészét és annak egy elemét.
Apána: a lefelé áramló lélegzet, a belégzés, beszívott levegő; idővel a köldök alatti régiók lefelé áramló életerőit jelentette, mely funkciója az anyagcsere- és nemző-képességben nyilvánul meg.
Udána: a felfelé áramló lélegzet; a torokban található életszél, mely a kifejező-képességért (beszédért) felelős és ez emeli ki a lelket a testből a halál folyamata során.
Vjána: a testben szétáramló lélegzet; eleinte a belégzés és kilégzés közti állapotot jelölte, később, mint a vérkeringést szabályozó életszél fogalmaként jelenik meg.
Szamána: az összekapcsoló v. kiegyenlítő lélegzet; a köldök tájékán ill. a gyomorban található, az emésztésben van szerepe.
Ísá-upanisad 122. o.:
Megmámorosodunk a Szellem csodájának vonzásától, mindazonáltal az Egy a szokványos megismerés eszközeivel megragadhatatlan.
Kéna-upanisad 127-137.o.:
– aki [úgy véli, hogy] ismeri [a Brahmant], az nem ismeri
– aki nem ismeri[, mert tudja, hogy tökéletessége minden emberi képzeletet felülmúl], az ismeri
Maga Krisna mondja a Bhagavad-gítában: “Senki sem ismer engem igazán.”