Szatipatthána szutta 2. részlet (a Dhammák – akadályok és halmazok – felett való éber tudatosság) magyarázatokkal
(Előzmények lásd: Szatipatthána szutta 1. részlet magyarázatokkal)
(Bevezető megjegyzések és forrás: lásd Szatipatthána szutta 1. részlet magyarázatokkal)
Dhammák (Megj.: A tudattartalmak felett való éber tudatosság)
[IX. 1. (182-185. old.):
“A dhammákon belüli osztályozási sémák önmagukban nem a meditáció tárgyai, hanem a kontempláció során alkalmazandó keretek és viszonyítási pontok. A konkrét gyakorlás során a meditálónak ezeknek a dhammáknak a fényében kell látnia mindent, amit tapasztal, tehát a tudattárgyakat, ami az elmélyedés során a gondolkozás vagy más érzékkapu tárgya lesz.
A megvalósítás bármelyik szatipatthána-szemlélődés gyakorlása során létrejöhet, mégis a dhammák feletti kontempláció igen nagy hangsúlyt helyez eme cél elérésére, ami elsősorban a megvizsgálandó jelenségek feltételektől függő természetének felismerésével foglalkozik: “aki a függő keletkezést látja, a Dhammát (a Tant!) látja”.
Az egyenes ösvényről szóló rész szerint a módszer (nyája) megszerzése a gyakorlás célja, ami elvezet bennünket a legmagasabb rendű dhammának, a nibbánának a megvalósításához.
A kommentárok alapján az akadályok felszámolása a dhammák szemlélésének előzményei.”]
Szerzetesek, ami a dhammákat illeti, hogyan időzik a dhammák fölött szemlélődve? Mármost, ami a dhammákat illeti, a dhammákat az öt akadály nézőpontjából szemléli, úgy időzik. És ami a dhammákat illeti, hogyan időzik a dhammákat az öt akadály nézőpontjából szemlélve?
Ha érzéki vágy van benne, tudja: érzéki vágy van bennem; ha nincs benne érzéki vágy, tudja: nincs bennem érzéki vágy; tudja, hogy a még nem keletkezett érzéki vágy hogyan keletkezhet, hogy a keletkezett érzéki vágy hogyan távolítható el és hogyan akadályozható meg, hogy a már eltávolított érzéki vágy a jövőben ismét keletkezzék.
Ha ellenszenv van benne, tudja: ellenszenv van bennem; ha nincs benne ellenszenv, tudja: nincs bennem ellenszenv; tudja, hogy a még nem keletkezett ellenszenv hogyan keletkezhet, hogy a keletkezett ellenszenv hogyan távolítható el és hogyan akadályozható meg, hogy a már eltávolított ellenszenv a jövőben ismét keletkezzék.
Ha tompaság és tunyaság van benne, tudja: tompaság és tunyaság van bennem; ha nincs benne tompaság és tunyaság, tudja: nincs bennem tompaság és tunyaság; tudja, hogy a még nem keletkezett tompaság és tunyaság hogyan keletkezhet, hogy a keletkezett tompaság és tunyaság hogyan távolítható el és hogyan akadályozható meg, hogy a már eltávolított tompaság és tunyaság a jövőben ismét keletkezzék.
Ha nyugtalanság és aggodalom van benne, tudja: nyugtalanság és aggodalom van bennem; ha nincs benne nyugtalanság és aggodalom, tudja: nincs bennem nyugtalanság és aggodalom; tudja, hogy a még nem keletkezett nyugtalanság és aggodalom hogyan keletkezhet, hogy a keletkezett nyugtalanság és aggodalom hogyan távolítható el és hogyan akadályozható meg, hogy a már eltávolított nyugtalanság és aggodalom a jövőben ismét keletkezzék.
Ha kétely van benne, tudja: kétely van bennem; ha nincs benne kétely, tudja: nincs bennem kétely; tudja, hogy a még nem keletkezett kétely hogyan keletkezhet, hogy a keletkezett kétely hogyan távolítható el és hogyan akadályozható meg, hogy a már eltávolított kétely a jövőben ismét keletkezzék.”
[IX. 2.:
“…a tudatállapotok fölötti szemlélődés specifikusabb változata, mivel a tudatosságot a három kedvezőtlen gyökérok öt megnyilvánulására, vagyis az öt akadályra irányítja.
…a tudatra irányuló szemlélődésekkel szemben nem csupán az akadály jelenlétét vagy hiányát foglalja magában, hanem az egyes akadályok jelenléte vagy hiánya alapjául szolgáló feltételeket is.
…akadályozzák a tudat helyes működését. …befolyásuk alatt az ember nem képes megérteni, hogy mi van saját maga vagy mások hasznára, illetve nem képes elérni az összeszedettséget vagy a belátást.
Az öt akadály… hét különböző tudati tulajdonságot foglal magában. Ez a hét valószínűleg azért illeszthető bele az ötös felosztásba, mert a tompaság (thína) és tunyaság (middha), illetve a nyugtalanság (uddhaccsa) és aggodalom (kukkuccsa) hatása és jellege hasonlóságot mutat.
…a tompaság tudati jellegű, a tunyaság pedig ennek testi megfelelője.
…ez az ötös felosztás lehetővé teszi, hogy az egyes akadályokat összefüggésbe hozzuk az elmélyedés (megj.: az első elmélyedési szint első fokozatának) eléréséhez szükséges öt tudati tényező (dzshána-anga) közül eggyel-eggyel.
…az összeszedettség (megj.: egyhegyűség) az érzéki vággyal, az öröm az ellenszenvvel, a tudat kezdeti alkalmazása (megj.: gondolati megragadás) a tompasággal és tunyasággal, a boldogság a nyugtalansággal és aggodalommal, a tudat fenntartott alkalmazása (megj.: gondolatai megtartás) pedig a kétellyel nem egyeztethető össze.
Az akadályok nem csak a teljes elmélyedés elérését gátolják, hanem a felébredési tényezők (boddzshanga) megalapozását is hátráltatják… az előbbiek eltávolítása és az utóbbiak kifejlesztése a megvalósítás szükséges feltétele. Különösen igaz ez a tompaság és tunyaság versus tetterő, a nyugtalanság és aggodalom versus nyugalom, a kétely versus a dhammák vizsgálata esetében.
A tanítóbeszédekben két hasonlat-sorozat szemlélteti az öt akadály sajátos jellegét és hatását.
Az első hasonlat-sor az egyes akadályokat egy vízzel teli tál képével szemlélteti, amelyet az ember tükörként használ, hogy megnézze benne az arcát.
Eszerint az érzéki vágy olyan, mint a festékkel kevert víz; az ellenszenv, mint a forrásig hevített víz; a tompaság és tunyaság, mint a moszatos víz; a nyugtalanság és aggodalom, mint a szél felkavarta víz; a kétely pedig mint a sötét, iszapos víz.
…az érzéki vágy eltorzítja az észlelést és töredékesíti a tudatosságot…
Az ember egyik esetben sem látja tisztán az arcát a vízben.
A második hasonlatsor az akadályok hiányát szemlélteti.
Eszerint ha az ember mentes az érzéki vágytól, az olyan, mintha elengedték volna adósságát; ha mentes az ellenszenvtől, az olyan, mintha betegségből gyógyult volna fel; ha nem hátráltatja tompaság és tunyaság, az olyan, mintha börtönből szabadult volna; ha nem köti a nyugtalanság és aggodalom kiváltotta izgatottság, az olyan, mintha rabszolgaságból szabadították volna fel; s ha legyőzi a kételyt, az olyan, mintha biztonságosan átjutott volna egy veszélyes sivatagon.
A két sorozat tehát megfelel az akadályok fölötti szemlélődés két lehetséges módozatának: a jelenlétükre, illetve a hiányukra irányuló tudatosságnak.”]
(Megjegyzés: nemrég hallottam (talán a Buddha FM online rádióban), hogy a Buddha az érzéki vágyat ahhoz a halálos veszedelemhez hasonlította, amikor egy férfi ember a fején egy teli vizes tállal egyensúlyozva lengén öltözött, szexuálisan erőteljes kisugárzású táncosnők felé közelít, akik megbűvölik őt, azonban nagy, lökdösődő tömeg veszi őket körül… a férfit pedig egy kivont kardú harcos követi, azt lesve, hogyha egy kis mennyiségű víz is kilöttyen a tálból, azonnal levágja a fejét. Ezért ha a férfi életben akar maradni, jobban teszi, ha lemond a csábító táncosnők jelenlétéről és elkerüli az embertömeget.)
[IX. 3.:
“…ha jelen van egy akadály, és a gyakorló nem ismeri fel, akkor helytelenül meditál, vagyis olyan gyakorlatot végez, amit a Buddha nem tartott helyesnek. Ám ha felismeri az akadály jelenlétét, és a szatipatthána-meditáció részeként szemlélődik fölötte, akkor gyakorlata a tudat megtisztulását eredményezi majd.
Az egyszerű felismerés mint módszer leleményes módja annak, hogy a gyakorló a meditáció akadályait a meditáció tárgyává tegye. Az akadályokra irányuló puszta tudatosság, amennyiben így gyakorolják, az elfojtás és belevonódás között haladó középút lesz… Mára – a kísértő, aki gyakran az öt akadály megszemélyesítőjeként jelenik meg – alighogy felismerik, elveszíti erejét… fel kell ismerni, hogy a szennyeződések Mára (a >sötét<) megnyilvánulásai… a gyakorló [ilyenkor] >meginti< Márát.
A harag megjelenése következtében… a nem reagáló szati jelenléte megszakítja ezt az ördögi kört. Pusztán azzal, hogy a gyakorló befogadó módon fenntartja a haragra mint állapotra vonatkozó tudatosságot, sem a testi reakciónak, sem a tudati sokasításnak nem ad teret. Ha azonban elhagyja a tudatosság kiegyensúlyozott állapotát, és rossz néven veszi vagy éppen elítéli a keletkezett haragot, az elítélés mint cselekvés csupán az ellenszenv újabb megnyilvánulása lesz. [Ekkor] a harag ördögi köre folytatódik, jóllehet tárgya megváltozik.
A fokozatos ösvény több kifejtésében az akadályok hiánya a kiindulópontja annak az ok-okozati sorozatnak, amely a vidámságon, örömön, nyugalmon és boldogságon (pámoddzsa, píti, passzadhi, szukha) keresztül vezeti [a meditálót] az összeszedettséghez és az elmélyedés eléréséhez.
Több tanítóbeszéd >fénylőnek< nevezi ezt a nyugodt tudatállapotot, amelyre átmenetileg nincs hatással semmiféle akadály vagy tudati szennyeződés… a tudat fénylő természetének megismerése a tudat fejlesztésének (csittabhávaná) fontos előfeltétele.
…a >fénylő< kifejezés az egykedvűség magas szintjével áll összefüggésben, amely szerint az összpontosítás eredményeként a Buddha teste is fénylő… >fénylő és tiszta tudat (pabhasszara) alatt nem tökéletesen tiszta tudatállapotot értenek, s nem is azt a tiszta tudatot, amely a megszabadulás szinonímája… tiszta abban az értelemben és oly mértékben, hogy külső ingerek nem zavarják meg, és nincsenek rá befolyással.<
… a kommentárok a fényes tudatot a bhávangával, a tudatalatti élet-folytonossággal azonosítják… azt a tudatalatti pillanatot jelöli, amely a mentális folyamat minden egyes tudatos része között bekövetkezik.”]
[IX. 4.:
(Általános megjegyzések:)
„Az akadály jelenlétének vagy hiányának felismerése az első szakasz… második szakasza…: tudatában lenni a feltételeknek, amelyek az akadály felmerüléséhez vezettek, azoknak, amelyek elősegítik a már keletkezett akadály eltávolítását, illetve azoknak, amelyek megakadályozzák, hogy a jövőben keletkezzék.
…észben kell tartanunk, hogy a Szatipatthána szutta nem arra helyezi a hangsúlyt, hogy a gyakorló aktívan álljon ellen egy-egy akadálynak, hanem arra, hogy világosan ismerje fel az akadályt, illetve azokat a feltételeket, amelyek az akadály jelenlétével vagy hiányával állnak kapcsolatban. Az aktívabb lépések a helyes törekvés körébe tartoznak, ami a nyolcrétű nemes ösvény egy másik tényezője.
Amennyiben a puszta tudatosság nem elégséges, specifikusabb ellenszereket kell alkalmazni… [de a gyakorló] semmilyen módon ne avatkozzék közbe, vagyis ne veszítse el a távolságtartó megfigyelés… előnyét.
A kitartó megfigyelés felfedi, hogy ha az ember gyakran gondolkodik… egy bizonyos kérdésen, az kialakítja benne az ehhez kapcsolódó tudati hajlamot, azzal együtt pedig a tendenciát, hogy ugyanazon a vonalon mindig újabb és újabb gondolatokba és asszociációkba keveredjék.
(1. Az érzéki vágy – kámaccshanda:)
…keletkezése nem csupán külső tárgyak következménye, hanem az ember saját tudatába beágyazódott, érzékiség felé vivő hajlamé is. Ez az érzéki tendencia befolyásolja azt, ahogyan a külső tárgyakat észleli, és ezáltal a vágy fellángolásához, illetve a vágy kielégítésére tett különféle kísérletekhez vezet.
A távolságtartó megfigyelés feltárja, hogy az érzéki vágyak kielégítése [azon a] téves elképzelésen alapszik, hogy az ember rossz helyen keresi az örömöt… a belső békéhez és megnyugváshoz vezető út… azon múlik, hogy az ember függetlenedik-e a vágy és a kielégülés ezen örvényétől.
Az Anguttara nikája… szerint az ember azért keresi a kielégülést egy másik nemhez tartozó partneren keresztül, mert azonosítja magát saját neme jellegzetességeivel és viselkedésével. (Megj.: azonos neműek közötti vonzalom esetén, az ember az ellentétes nem jellegzetességeivel azonosul magában: azaz, ha egy férfi egy másik férfihoz vonzódik, a „benne élő nő” teszi ezt. Ezért ez utóbbi esetben, egy férfinak egyik életfeladata az lehet, hogy hogyan őrizze meg 100%-ig férfiasságát, miközben a saját neméhez vonzódik.) …a külső egyesülés keresése mögött az áll, hogy az ember még mindig be van szorítva nemi identitásának korlátai közé. Ez azt mutatja… hogy az ember nemének szerepeivel és viselkedési formáival azonosul. Ezzel szemben az arahantok, akik az azonosulás legfinomabb nyomait is eltávolították, nem képesek szexuális kapcsolatot létesíteni. [Valójában] az érzéki vágy [teljeskörű] megszüntetése már a vissza-nem-térés szintjén [a negyedik és ötödik alsó béklyó teljes felszámolása során] bekövetkezett.
…az érzékiség torzult észlelése… ha a vágy gyakran megjelenik… ellensúlyozható azzal, ha az ember kerüli az érzékileg vonzó tárgyakat… úgy, hogy figyelmét a test nem vonzó jellegzetességeire irányítja, általában vett test-tudatosságot gyakorol és kifejleszti magában a kiábrándulást.
Erre az ellensúlyozásra példákat találunk a szatipatthána-gyakorlatok között, különösen a test anatómiai felépítése és a bomló holttest fölötti szemlélődésben. Emellett az érzékek fegyelmezése, a mértékletes evés, az éber odafigyelés, illetve a tudati jelenségek mulandó természetére irányuló tudatosság hasznos lépések az érzéki vágy keletkezésének megakadályozásában… a szerzetesek azt a tanácsot kapják, hogy nézzenek a nőkre, mint anyjukra, nővérükre vagy lányukra.
(2. Az ellenszenv – bjápáda:)
…[ebben az esetben] gyakori [az egyoldalú észlelés], hogy a jelenségek idegesítő vagy visszataszító jellegzetességei aránytalan mértékű figyelmet kapnak… ellenszere, hogy a gyakorló figyelmen kívül hagyja az idegességet kiváltó személy negatív sajátosságait, s ehelyett pozitív tulajdonságainak szentel figyelmet. Ha már nem fordít figyelmet a dologra, vagy ha a karmikus következmények elkerülhetetlenségén elmélkedik, képes lesz kifejleszteni az egykedvűséget.
Az öt ellenszer: szerető kedvesség [mettá] (1), együttérzés (2), egykedvűség (3), oda nem figyelés (4) és elmélkedés a karmán (5). [Az isteni állapotok – brahmavihárák – (lásd: 1-3 és az együttérző öröm) a kedvezőtlen tudatminőségeket kiváltó téves észlelések ellenében hatnak.]
A tanítóbeszédek szerint a szerető kedvesség kifejlesztése segít abban, hogy a gyakorló harmonikus viszonyt alakítson ki nem csupán a többi ember, hanem a nem emberi lények irányában is… a nem emberi lények kifejezést pszichológiai szempontból is értelmezhetjük, mint ami szubjektív pszichológiai zavarokat jelöl. A nem emberi lények (megj.: bizonyos osztályai) láthatólag azon vannak, hogy pszichológiai zavarokat okozzanak, amelyeket csupán a szerető kedvesség kifejlesztésével lehet megakadályozni.
A szerető kedvesség kifejlesztése valóban ellensúlyozza az elidegenedés és az alacsony önbecsülés patologikus érzését, s így a sikeres belátás-meditáció (megj.: vipasszaná) alapját képezi… [de] közvetlenül is elősegítheti a megvalósítást… a szerető kedvesség… párosítandó a belátással: amikor a gyakorló kiemelkedik a szerető kedvességgel megvalósított elmélyedésből, kifejleszti ezen elérés mulandó és összetett természetére irányuló belátását… ez… a Nibbánára tett utalás. [Továbbá] a szerető kedvesség kifejlesztése elősegíti a béklyók meglazulását. …>a szereteten való meditáció a talaj, amelyen az összeszedettség… és a belátás nő.<
… a vipasszaná és a szerető kedvesség célja ugyanaz[:] az „én” képzetének gyengítése, tehát az eltérő megközelítéseket – a vipasszaná analitikus, …valamint a szerető kedvesség kiterjesztő módszerét – úgy tekinthetjük, mint amik kiegészítik egymást, bár… a szerető kedvesség önmagában nem elegendő az „én” képzetéhez való minden ragaszkodás teljes eltávolításához.
…a szerető kedvesség meditációnak meghatározó sajátossága, hogy egybekapcsolódik a felébredési tényezőkkel, s… a megvalósítás felé haladást szolgálja… módszere abban áll, hogy a gyakorló megkülönböztetés nélkül minden irányt áthat a szerető kedvességgel… Jóllehet ez az áthatás gyakran az elmélyedést jelöli, ez nem minden esetben van így: …[például az áthatást kell gyakorolni,] amikor az ember sértegetésnek vagy… fizikai bántalmazásnak van kitéve – ezekben a helyzetekben… nem könnyű az elmélyedésbe belépni. [Például]… egy bráhmin, aki halálos ágyán fekszik és kínzó fejfájástól, súlyos gyomorgörcsöktől és magas láztól szenved, megkapja az áthatás gyakorlására vonatkozó útmutatást, majd nem sokkal később meghal és a Brahmá-világban születik újra. [Ez azt sugallja, hogy a brahmin minden bizonnyal képes volt jól alkalmazni az instrukciót, habár testi állapota nem tette lehetővé, hogy az elmélyedést kifejlessze.] [A kommentárok alapján] a szerető kedvesség először saját magunk, majd egy közömbös személy, végül pedig egy ellenség felé irányul.
Több tanítóbeszéd azzal hozza összefüggésbe a szerető kedvesség gyakorlását [a másik három brahmavihárával együtt], amikor a gyakorló a folyamba-lépés szakaszából [egyből] a vissza-nem-térés szakaszába lép…. a béke állapotával …[és a] a késztetések lecsendesítésével [van kapcsolatban].
A szerető kedvesség – különösen, ha az elmélyedés szintjéig fejlesztik – mindkettő [eltávolítandó béklyó: az érzéki vágy és az ellenszenv] ellenszeréül szolgálhat, mivel az intenzív összeszedettség során tapasztalt nagyfokú tudati boldogság a külső érzékszervek örömeinek keresése ellenében hat, míg a szerető kedvesség természeténél fogva az ellenszenvet ellensúlyozza.
Világos, hogy a szerető kedvesség kifejlesztésének jótékony hatása nem merül ki abban, hogy a harag és az ingerültség ellenszereként szolgál.
(3. Tompaság – thína – és tunyaság – middha:)
Ellenszere, hogy a gyakorló kifejleszti az „észlelés tisztaságát” (álókaszannyá)… [ami] a tudat világosságát jelöli. A kommentárok… felvetik, hogy valódi fény – külső forrásból származó… vagy belső tudati képként megjelenő fény – használatáról van szó.
Az észlelés e tisztasága az éberség és a tiszta tudás (szampadzsána) segítségével áll be… [ami] a szatipatthánának mint a tompaság és tunyaság gyógyszerének két alapvető minősége.
…keletkezését kiválthatja elégedetlenség, unalom, lustaság, túlzott mértékű evés okozta álmosság vagy lehangolt tudatállapot. Ezek hatásos ellenszere a tetterő hosszan tartó alkalmazása.
[Például] a gyakorló kezdetben – …amíg még fenntartja a formális meditációs testhelyzetet – kísérletet tehet arra, hogy a tunyaságot a meditáció tárgyának megváltoztatásával ellensúlyozza, vagy azzal, hogy részleteket recitál a Buddha tanításából. Ha ez nem hozza meg a kívánt hatást, meghuzigálhatja a fülét, megmasszírozhatja a testét, felkelhet, vizet fröcskölhet a szemébe, és feltekinthet az égre. Ha a tunyaság továbbra is jelen van, sétáló meditációt kell végeznie.
(4. Nyugtalanság – uddhaccsa – és aggodalom – kukkuccsa:)
[Ebben az esetben]… olyan tényezőket kell kialakítani, amelyek tudati nyugalomhoz… vezetnek. A légzésre irányuló éberség különösen hatásos módszere annak, hogy lecsillapítsuk a tudat gondolkodási tevékenységét. Ezen kívül ebben a helyzetben a nyugalom-meditáció (megj.: szamatha) bármely más tárgya megfelel, azzal együtt, hogy a gyakorló tevékenységei során általában fokozza a tudati nyugalmat és összeszedettséget.
…a túlzottan energikus törekvés következtében jelenhet meg… tanácsos elkerülni a provokatív beszédet, mivel az ilyen beszéd könnyen vezethet elnyúló vitákhoz, és ezzel nyugtalanságot válthat ki.
Az aggodalom keletkezése gyakran a vétkességgel áll kapcsolatban, például amikor valaki kedvezőtlen tettet követ el, és megbánást érez. [Például egy szerzetes] aggodalmat érez amiatt, hogy szexuális kapcsolatot létesített. Ezen akadály keletkezésének meggátlásában tehát igen sokat segít az, ha az ember viselkedése feddhetetlen… az egyik szerzetes aggodalmát azzal hozzák összefüggésbe, hogy nem világos előtte a Dhamma, majd leírják, hogy a Buddha útmutatása vagy magyarázata hogyan ellensúlyozta ezt. […a megvalósítással kapcsolatos túlzott aggodalmat is jelölhet.]
(5. Kétely – vicsikiccshá:)
[Kialakulását] az ellensúlyozza, ha a gyakorló világosan megkülönbözteti, mi kedvező vagy célravezető, és mi nem… az ember, amennyiben nem látja…, hogy mi kedvező és mi kedvezőtlen, nem lesz képes legyőzni a sóvárgást, a haragot és a zűrzavart.
A kétely mint akadály nem csupán a belátás kifejlődésére van hatással, hanem a nyugalom-meditációra is.
Az összpontosítás kifejlesztése során: a kétely az elmélyedés elérésének útjában álló tudati akadályok közül az első[, míg a többi]: fegyelmezetlenség, tompaság és tunyaság, megdöbbenés, emelkedett hangulat, nyugtalanság, túlzott tetterő, elégtelen tetterő, vágyódás, a sokféleség ismerete, illetve a túlzásba vitt meditáció a formákon. Ezek sikeres eltávolítása eredményeként következik be az elmélyedés.
A kedvező és kedvezőtlen megkülönböztetésének képessége… a dhammák vizsgálata (dhamma-vicsaja) felébredési tényező segítségével fejleszthető ki. Erre az utal, hogy a dhammák vizsgálatának táplálékát pontosan ugyanaz a kifejezés jelöli, mint a kétely táplálékának megvonását.
Ez azt mutatja, hogy buddhista szemszögből nézve a kétely legyőzése nem [csak] hit kérdése, [hanem] sokkal inkább a világossághoz és megértéshez vezető vizsgálódás folyamata során megy végbe.”
(Összefoglalás; „az akadályok legyőzését… szolgáló tényezők kommentárokban foglalt áttekintése:)
Érzéki vágy :
– a test nem vonzó mivoltának általános ismerete és formális meditáció fölötte
– az érzékek őrzése
– mértékletes evés
– jó barátok és helyes beszélgetés
Ellenszenv:
– a szerető kedvesség általános ismerete és formális meditáció fölötte
– a tettek karmikus következményei fölötti szemlélődés
– ismételt bölcs átgondolás
– jó barátok és helyes beszélgetés
Tompaság és tunyaság:
– mértékletesebb evés
– a meditációs testhelyzet megváltoztatása
– az észlelés tisztasága
– szabadban tartózkodás
– jó barátok és helyes beszélgetés
Nyugtalanság és aggodalom:
– a tanítóbeszédek beható ismerete
– a tanítóbeszédek tisztázása kérdések segítségével
– jártasság az etikus viselkedésben
– tapasztaltabb, idősebb gyakorlók meglátogatása
– jó barátok és helyes beszélgetés
Kétely:
– a tanítóbeszédek beható ismerete
– a tanítóbeszédek tisztázása kérdések segítségével
– jártasság az etikus viselkedésben
– erős elkötelezettség
– jó barátok és helyes beszélgetés”]
“Refrén
Ily módon, ami a dhammákat illeti, úgy időzik, hogy belülről… kívülről… belülről és kívülről egyaránt szemléli a dhammákat. Úgy időzik, hogy a dhammákban a keletkezés… az elmúlás… vagy a keletkezés és az elmúlás természetét szemléli. Megalapozódik benne az éberség: „vannak dhammák“, oly mértékben, amely a puszta tudáshoz és a folytonos éberséghez szükséges. Szabadon időzik, semmihez sem kötődve a világon. Ami a dhammákat illeti, így időzik a dhammák fölött szemlélődve.”
Szerzetesek, ami a dhammákat illeti, a dhammákat a ragaszkodás öt halmazának nézőpontjából szemlélve időzik. És ami a dhammákat illeti, hogyan időzik a dhammákat a ragaszkodás öt halmazának nézőpontjából szemlélve?
Mármost, tudja: ilyen az anyagi forma, ilyen a keletkezése, ilyen a megszűnése; ilyen az érzés, ilyen a keletkezése, ilyen a megszűnése; ilyen az észlelés, ilyen a keletkezése, ilyen a megszűnése; ilyenek a késztetések, ilyen a keletkezésük, ilyen a megszűnésük; ilyen a tudomás, ilyen a keletkezése, ilyen a megszűnése.”
[X.1.: „Az öt halmaz:
…a szemlélődés két szakasza: az egyes halmazok természetének világos felismerése, amelyet… a halmaz keletkezésére és megszűnésére irányuló tudatosság követ.
…jelentős, hogy a gyakorló világosan felismerje és megértse az öt halmazt, mivel ha nem érti meg őket és nem fejleszti ki a szenvtelenséget irányukban, akkor nem lesz képes teljesen megszabadulni a dukkhától. A szubjektív személyiség ezen öt aspektusával kapcsolatos szenvtelenség és szenvedélymentesség egyenesen a megvalósításhoz vezet.
…gyakran nevezik >a ragaszkodás öt halmazának< (pánycsupádánakkhandha).
…ezen halmazokkal kapcsolatos vágyra és ragaszkodásra utal… [ami] a dukkha keletkezésének gyökéroka.
Az öt halmaz sorozata a durva fizikai testtől az egyre finomabb tudati aspektusok felé halad.
(Az anyagi forma (rúpa):)
…az anyag négy elemi minőségeként határozzák meg.
(A gyakorlati meditáció szempontjából nézve az anyag alapvető sajátosságait szemléltető négy elem megértése elegendő a belátás kifejlesztéséhez.)
…>a rúpa… a Buddha meghatározása szerint inkább funkció, mint entitás.<
…>a rúpát nem puszta anyagként kell értelmezni, hanem organikus érzékelésként (vagyis szubjektív tényezőként).<
(Az érzés (védaná) és észlelés (szannyá):)
Az érzékelési folyamat kontextusában az észlelés szorosan összefügg az érzés keletkezésével – mindkettő a hat érzékszerven keresztül végbemenő kapcsolódás (phassza) kiváltotta stimulációtól függ.
…az érzést az érzékszervvel, míg az észlelést az adott érzéktárggyal hozzák összefüggésbe. Ez azt jelenti, hogy az érzések… a tapasztalás szubjektív utóhatásaival állnak kapcsolatban, míg az észlelések… az adott érzéktárgy jellegzetességeivel.
Egy tárgy >észleléséről< akkor beszélhetünk, amikor az ember a nyers érzékszervi adatokat fogalmak vagy megjelölések segítségével azonosítja: például amikor színes tárgyat lát, és sárgának, vörösnek, fehérnek stb. ismeri fel. Az észlelés… magában foglalja az emlékezés képességét, amely a felismeréshez használt fogalmi címkéket biztosítja. (…a >megismer< igét >megnevez< értelemben használhatjuk…)
(Az késztetések (szankhárá):)
…a tudat akarati aspektusát képviselik.
…a látható formákkal, a hangokkal, a szagokkal, az ízekkel, az érintéssel és a tudattárgyakkal kapcsolatos szándékok.
…minden egyes halmazra hat, és feltételekhez kötő hatást gyakorol azokra.
…különbséget tesz… gyötrő és nem gyötrő késztetés között.
Példa: egy kézzelfogható (anyagi forma), kellemes (érzés) árnyas fa (észlelés), amely >alá odafekhetek< (késztetés), és amely látható a számomra (tudomás).
>…A késztetés nem csupán a tapasztalat objektív tartalmát befolyásolja, hanem alakítja a pszichofizikai organizmust is, amelyben keletkezett, és – kammaként betöltött szerepénél fogva – formálja a halmaznak a kamma által a jövőben létrehozandó konfigurációját.<
(A tudomás (vinnyána):)
…arra utal, amikor az ember tudomással bír valamiről.
>…azt jelöli, amikor a tudatosság valamely érzékszervi képesség révén sajátossá válik, valamint azt a háttérben meghúzódó tudomásfolyamatot, amely egy életen belül fenntartja a személy folytonosságát és fonalként köti össze az egymást követő életeket…
…a mano (megj.: elme) a test és a beszéd mellett a cselekvés harmadik kapujaként és a hatodik belső érzék-alapként szolgál…
…a csitta (megj.: szív) a tudatot jelöli, a személyes tapasztalat központját, a gondolat, a késztetés és az érzelem (megj.:illuzórikus) alanyát.<
…az >érzés< csak érez, míg a tudomás tudomással bír >erről< az érzésről.
A tudomással bírás mint cselekvés a leginkább felelős azért, hogy kialakul a szubjektív kohézió érzete, vagyis a tapasztalás mögötti, ténylegesen létező >én< képzete. (Vö. a helytelen nézettel, miszerint ugyanaz a tudomás érez, tapasztalja a karmikus következményeket és utazik az újraszületések körén belül.)
A tudomás a név-és-forma (námarúpa) által biztosított tapasztalás különféle sajátosságaitól függ, a név-és-forma pedig függ a tudomástól, mint viszonyítási ponttól. Ez a kölcsönös kapcsolódás hozza létre a tapasztalt világot: a tudomás tudatában van a jelenségeknek, amelyeket a név-és-forma módosít és jelenít meg előtte. (>A tudomás függvényében kel fel a név-és-forma… a név-és-forma függvényében kel fel a tudomás.<)
(Az öt halmaz a gyakorlatban:)
Példa: az olvasás mint jelenleg végbemenő cselekvés során a tudomás tudatában van minden egyes szónak, ami a szemen mint érzékkapun keresztül jut el hozzá (megj.: anyagi forma). Az észlelés megérti az egyes szavak jelentését, míg az érzések az affektív hangulatért felelősek: azért, hogy az ember ezzel az információval kapcsolatban pozitívan, negatívan vagy semlegesen érez. A késztetés következménye, hogy tovább olvas, vagy megáll, hogy alaposabban végiggondoljon egy részt, vagy még a lábjegyzetet is elolvassa.
(Az öt halmaz sajátos jellegzetességeit szemléltető hasonlat-sor:)
…az anyagi forma olyan, mint a folyó sodorta habcsomó lényeg nélküli természete; az érzések olyanok, mint az eső idején a víz felszínén formálódó szétpattanó buborékok; az észlelés olyan, mint a csalóka délibáb; a késztetések a banánfa valóságosságot nélkülöző természetéhez hasonlítanak (a banánfának nincs keményfa része); a tudomás pedig olyan, mint a varázsló szemfényvesztő előadása.
(Magyarázat:)
Az anyagi forma nem vonzó és lényegiséget nélkülöző természetének szemlélése kiigazítja a lényegiség és szépség téves képzetét. Ami az érzéseket illeti, a mulandó természetükre irányuló tudatosság azon hajlam ellenében hat, hogy az érzésekben keressünk örömöt. Az észlelés zavart okozó természetének tudatosítása feltárja azt a tendenciát, hogy értékítéletünket úgy vetítsük ki a külső jelenségekre, mintha az a külső tárgyak minősége lenne. A késztetések esetében éntelen természetük belátása kiigazítja a tévképzetet, miszerint az akaraterő egy ténylegesen létező én kifejeződése. A tudatosság csalóka működésének megértése pedig ellensúlyozza az összefüggőség és lényegiség azon érzetét, amellyel a tudatosság ruházza fel azt, ami voltaképpen mulandó és feltételekhez kötött jelenségekből álló tákolmány.
(Konklúzió:)
A tudatlanságtól befolyásolva ezen öt halmazt úgy tapasztaljuk, mint az >én vagyok< képzetének megtestesülését. A fel nem ébredett ember nézőpontjából az anyagi test az, >ahol vagyok<, az érzés az, >ahogyan vagyok<, az észlelés az, >ami vagyok<, a késztetés az, >amiért vagyok< (cselekvés), a tudomás pedig az, >ami által vagyok< (tapasztalás).
A szubjektív személyiség halmazokra elemzése feltárja az >én vagyok< képzetének öt arculatát, s ezzel kiválasztja azon félrevezető feltételezés összetevőit, amely szerint az emberi létezésben benne rejlik egy független és változatlan cselekvő – így lehetővé teszi, hogy felkeljen a belátás: a tapasztalás minden aspektusa végső soron éntelen (anattá) természetű.”]
[X.2. és 3.:
“…a Buddha álláspontja középutat jelent, amely az örökkévaló lélekbe vetett hit és az anyagon kívül minden más tagadása között halad… szembehelyezkedett a materialisták tanításaival, mivel elfogadta a karmikus következményeket és az erkölcsi felelősséget… a karmikus következmény több életre kiterjedő működését a függő keletkezéssel (paticcsa szamuppáda) magyarázta, tehát anélkül, hogy ténylegesen létező, változatlan lényegiséget vezetett volna be.
Következésképpen sem az öt halmazon belül, sem pedig azokon kívül nem találunk állandó, önmagában megálló ént… a Buddha anattá-tanítása tagadta az állandó, inherens módon független én létezését, ugyanakkor megerősítette az empirikus folytonosságot és az erkölcsi felelősséget.
…az öt halmaz mindegyikét úgy kell szemlélni, mint amiben nincs >enyém<, >én vagyok< és >az én énem<… >ez az enyém< képzete a sóvárgással, az >ez vagyok én< képzete az önhittséggel, az >ez az én énem< képzete pedig a nézetekkel áll összefüggésben… az énkép (>én vagyok<) annak következtében alakul ki, hogy jelen van a megragadás valamely formája.
Az anattá fölötti szemlélődés… megvilágíthatja az énkép különféle változatait, amelyek azért felelősek, hogy az ember azonosul társadalmi helyzetével, foglalkozásával vagy személyes tulajdonával, illetve ragaszkodik azokhoz.
…az énérzethez ragaszkodás és az azzal való azonosulás mintázatainak összesen húsz különböző formája van: az ember valamelyik halmazt énnek tekinti; úgy veszi, hogy az én birtokolja a halmazt; vagy úgy, hogy a halmaz az énen belül van; vagy pedig úgy, hogy az én van a halmazon belül. Az anattá tanításának célja, hogy teljes mértékben eltávolítson mindennemű azonosulást az énérzettel, illetve az ahhoz való kötődést. Ez az eltávolítás szakaszokban megy végbe: a folyamba-lépés megvalósításával az állandó én minden nézete (szakkájaditthi) eltávolításra kerül, míg az ember saját magához való kötődésének finomabb nyomai csupán a teljes felébredéssel kerülnek eltávolításra.
…kézenfekvő hasonlat a szekér, amely nem szubsztanciálisan létező dolog, ami az egyes részeitől különálló módon vagy azokon felül létezik. Ahogy a >szekér< kifejezés is csupán közmegegyezés, úgy az ön-azonosulás rávetítése a tapasztalásra szintén nem több puszta konvenciónál.
…különbséget kell tenni az üresség és a puszta semmi (vagyis megsemmisülés) között. Itt a Buddhát az én (attá) létezése felől kérdezik, mire ő sem megerősítő, sem tagadó választ nem ad… ha egyszerűen cáfolta volna az én létezését, akkor azt esetleg tévesen a megsemmisülés-tan egyik formájának tekintették volna, holott ezt az álláspontot mindig gondosan kerülte.
…az öt halmaz… meghatározza a szubjektív empirikus tapasztalás összetevőit.”]
[X.4. „A halmazok keletkezése és elmúlása:
A gyakorlat e második szakasza feltárja a halmazok mulandó jellegét, és így bizonyos mértékben feltételekhez kötött természetükre is rámutat. A tanítóbeszédekben az öt halmaz mulandó természete fölötti szemlélődés kiemelt szerepet kap, mint a megvalósítás elérésének egyik legfőbb oka.
Ahogyan a Buddha nyomatékosan javasolta: >add fel a halmazokat – egyik sem valóban a tiéd!<
…az öt halmaz mulandó természetének felismerése feltételekhez kötött természetük megértésén alapul.
Az egyetlen kiút (nisszarana) tehát az öt halmaz iránti vágy és kötődés feladása… a gyönyör a halmazok jövőbeli keletkezésének feltételét biztosítja, míg az élvezet hiánya megszűnésükhöz vezet.
Az >én<-ről és az >enyém<-ről kiderül, hogy teljes mértékben olyasvalamitől függ, ami >más< – s ez… feltárja az anattá igazságát.
A tanítóbeszédek szerint akkora jelentősége van annak, ha a gyakorló a halmazok feltételekhez kötött és mulandó természete fölötti szemlélődés segítségével leválik személyisége összetevő elemeiről, hogy az öt halmaz keletkezésének-elmúlásának közvetlen ismerete elegendő ahhoz, hogy folyamba-lépett legyen… az öt halmaz fölötti szemlélődés a felébredés bármely szakaszához elvezethet, és még az arahantok is gyakorolják. Ez… a megvalósításhoz vezető egyenes ösvény erőteljes megnyilvánulása.”]
“Refrén
Ily módon, ami a dhammákat illeti, úgy időzik, hogy belülről… kívülről… belülről és kívülről egyaránt szemléli a dhammákat. Úgy időzik, hogy a dhammákban a keletkezés… az elmúlás… vagy a keletkezés és az elmúlás természetét szemléli. Megalapozódik benne az éberség: „vannak dhammák“, oly mértékben, amely a puszta tudáshoz és a folytonos éberséghez szükséges. Szabadon időzik, semmihez sem kötődve a világon. Ami a dhammákat illeti, így időzik a dhammák fölött szemlélődve.”
(Folytatása következik: lásd „Szatipatthána szutta 3. részlet magyarázatokkal”)