Szatipatthána szutta 4. részlet (a Dhammák – a felébredési tényezők és a nemes igazságok – felett való éber tudatosság) magyarázatokkal
(Előzmények lásd: Szatipatthána szutta 3. részlet magyarázatokkal)
(Bevezető megjegyzések és forrás: lásd Szatipatthána szutta 1. részlet magyarázatokkal)
(A zárójeles megjegyzések Fórizs László által használt kifejezések)
És ami a dhammákat illeti, szerzetesek, a dhammákat a hét felébredési tényező nézőpontjából szemlélve időzik. És ami a dhammákat illeti, hogyan időzik a dhammákat a hét felébredési tényező nézőpontjából szemlélve?
Mármost, ha jelen van benne az éberség (megj.: és / vagy emlékezet, hagyományok tisztelete) felébredési tényezője, tudja: jelen van bennem az éberség felébredési tényezője; ha nincs jelen benne az éberség felébredési tényezője, tudja: nincs jelen bennem az éberség felébredési tényezője; tudja, hogyan keletkezhet az éberség még nem keletkezett felébredési tényezője, és hogy az éberség már keletkezett felébredési tényezője hogyan fejleszthető.
Ha jelen van benne a dhammák vizsgálatának (megj.: vagy az igazság keresése) felébredési tényezője, tudja: jelen van bennem a dhammák vizsgálatának felébredési tényezője; ha nincs jelen benne a dhammák vizsgálatának felébredési tényezője, tudja: nincs jelen bennem a dhammák vizsgálatának felébredési tényezője; tudja, hogyan keletkezhet a dhammák vizsgálatának még nem keletkezett felébredési tényezője, és hogy a dhammák vizsgálatának még nem keletkezett felébredési tényezője hogyan fejleszthető.
Ha jelen van benne a tetterő (megj.: vagy az igazság keresésében való állhatatosság) felébredési tényezője, tudja: jelen van bennem a tetterő felébredési tényezője; ha nincs jelen benne a tetterő felébredési tényezője, tudja: nincs jelen bennem a tetterő felébredési tényezője; tudja, hogyan keletkezhet a tetterő még nem keletkezett felébredési tényezője, és hogy a tetterő már keletkezett felébredési tényezője hogyan fejleszthető.
Ha jelen van benne az öröm (megj.: az igazság keresésében való felszabadult öröm) felébredési tényezője, tudja: jelen van bennem az öröm felébredési tényezője; ha nincs jelen benne az öröm felébredési tényezője, tudja: nincs jelen bennem az öröm felébredési tényezője; tudja, hogyan keletkezhet az öröm még nem keletkezett felébredési tényezője, és hogy az öröm már keletkezett felébredési tényezője hogyan fejleszthető.
Ha jelen van benne a nyugalom (megj.: béke, csendes derű) felébredési tényezője, tudja: jelen van bennem a nyugalom felébredési tényezője; ha nincs jelen benne a nyugalom felébredési tényezője, tudja: nincs jelen bennem a nyugalom felébredési tényezője; tudja, hogyan keletkezhet a nyugalom még nem keletkezett felébredési tényezője, és hogy a nyugalom már keletkezett felébredési tényezője hogyan fejleszthető.
Ha jelen van benne az összeszedettség (megj.: elmélyülés) felébredési tényezője, tudja: jelen van bennem az összeszedettség felébredési tényezője; ha nincs jelen benne az összeszedettség felébredési tényezője, tudja: nincs jelen bennem az összeszedettség felébredési tényezője; tudja, hogyan keletkezhet az összeszedettség még nem keletkezett felébredési tényezője, és hogy az összeszedettség már keletkezett felébredési tényezője hogyan fejleszthető.
Ha jelen van benne az egykedvűség (megj.: nyugalom) felébredési tényezője, tudja: jelen van bennem az egykedvűség felébredési tényezője; ha nincs jelen benne az egykedvűség felébredési tényezője, tudja: nincs jelen bennem az egykedvűség felébredési tényezője; tudja, hogyan keletkezhet az egykedvűség még nem keletkezett felébredési tényezője, és hogy az egykedvűség már keletkezett felébredési tényezője hogyan fejleszthető.”
[XII.1. „A felébredési tényezők fölötti szemlélődés:
…elősegítik a felébredést…
…a gyakorló feladata az, hogy tudja: hogyan kell kifejleszteni és szilárdan megalapozni ezeket a jótékony tudati minőségeket… hogy a tudatosságot létrehozza.
…a hét felébredési tényező feltételesen összefüggő sorozatot alkot, amelynek kiinduló oka és alapja a szati (megj.: tudatosság, emlékezés, hagyományok tisztelete). A többi hat tényező két hármas csoportra osztható: a dhammák vizsgálata (dhammavicsaja), a tetterő (virija) és az öröm (píti)… akkor kézenfekvő, amikor a tudat tunya és híján van a tetterőnek, míg a nyugalom (passzadhi), az összeszedettség (szamádhi) és az egykedvűség (upékkhá) azon esetekre alkalmas, amikor a tudat izgatott és túlzottan energikus.”]
[XII.2. „A felébredési tényezők feltételekhez kötött sorozata:
A dhammák vizsgálata (megj.: az igazság keresése)… két aspektust egyesít magában: egyfelől a tapasztalás természetének vizsgálatát (itt a „dhammák” a „jelenségeket” jelölik), másfelől e tapasztalás és a Buddha tanításai (a „Dhamma”) közötti korrelációt. „A dhammák vizsgálatát” tehát értelmezhetjük úgy, mint a Dhamma megismerésével megszerzett megkülönböztetésen alapuló szubjektív tapasztalást. A megkülönböztetés… azt a képességet jelöli, hogy a gyakorló képes különbséget tenni aközött, ami az ösvényen való haladás szempontjából kedvező és célravezető, illetve kedvezőtlen vagy nem célravezető… a dhammák-vizsgálatát… szembeállítja a kétellyel (vicsikiccshá).
A dhammák vizsgálatának kifejlődése felkelti a tetterőt (megj.: az igazság keresésében való állhatatosság) mint felébredési tényezőt… keletkezése az erőfeszítéssel… az igyekvés minőségével… van összefüggésben… a „rendületlen” jelzővel látják el.
…testileg vagy tudatilag nyilvánul meg… ellentétes a tompasággal és tunyasággal (thínamiddha) mint akadállyal… [annak] „ellen-tápláléka”.
A felébredési tényezők sorában a tetterő vezet az öröm (megj.: az igazság keresésében való felszabadult öröm) keletkezéséhez… amit az elmélyedés elérésekor tapasztal a gyakorló… [de] nem csupán a dzshánával járó örömöt jelöli (megj.: lásd szamatha/nyugalom-meditáció), hiszen a nem érzéki öröm a belátás-meditáció (megj.: lásd vipasszaná) eredménye is lehet.
A nyugalom (megj.: csendes derű) mint felébredési tényező a testi és tudati nyugalommal áll összefüggésben… a nyugtalanság és aggodalom (uddhaccsakukkuccsa) akadályának közvetlen ellenszere… az összeszedettséghez vezető ok-okozati sorozat része, boldog tudatállapotot vált ki, amely aztán elősegíti az összeszedettséget.
Az összeszedettség… a nyugalom kifejlesztése és a szétszórtság hiánya következtében jelenik meg… a „nyugalom jele” (szamathanimitta) az összeszedettség felébredési tényezőjének tápláléka. (Nimitta a tárgy, kép vagy fogalom, ami, ha a gyakorló meditál rajta, szamádhit (dzshána) vált ki.)
A felébredési tényezők kifejlődése az egykedvűség (megj.: nyugalom), az összeszedettségből eredő kiegyensúlyozott tudatállapot megalapozódásával tetőződik be… azt a képzetet sugallja, hogy az ember „távolból tekint egy helyzetre”.
A hét felébredési tényező… azt a folyamatot írja le… [amikor] a jól megalapozott szatira támaszkodva az ember a szubjektív valóság természetét kutatja (a dhammák vizsgálata). Miután a fenntartott vizsgálódás lendületbe jön (tetterő), a belátás erősödésével a szemlélődés tárgya egyre világosabbá válik, és a gyakorló lelkesedik (öröm) a további gyakorlásért. Ha ezen a ponton el tudja kerülni, hogy magával sodorja a lelkesültség és az izgatottság, és továbbra is gyakorolja a szemlélődést, akkor beáll a nyugalom állapota, amelyben a tudat erőfeszítés nélkül megmarad meditációs tárgyánál anélkül, hogy megadná magát a szétszórtságnak (összpontosítás). E folyamat a belátás beérésével a szilárd egykedvűség és ragaszkodásmentesség állapotában teljesedik ki.
A gyakorlatnak ezen a szintjén a teljes elengedés intenzív érzése dominál… [ahhoz, hogy] a boddzshangákban rejlő felébredés-potenciál megvalósuljon, „magányon” (vivéka), „kifakuláson” (virága; megj.: ragaszkodásmentesség, kihamvadás) és „megszűnésen” (niródha) kell alapulniuk, mivel így vezetnek az „elengedéshez” (vósszagga).”]
[XII.3. „A felébredési tényezők jótékony hatásai:
A felébredési tényezők… ellentétben állnak az akadályok ártalmas következményeivel. (A tanítóbeszédek… a felébredési tényezőket „ellen-akadályoknak” nevezik.) …a felébredési tényezők tudáshoz és látáshoz vezetnek, míg az akadályok a tudás és a látás hiányához.
…az akadályok legyőzése, a szatipatthána gyakorlása és a felébredési tényezők megalapozása a múltbéli, a jelenlegi és az eljövendő Buddhák felébredésének alapvető fontosságú szempontja és megkülönböztető sajátossága.
A felébredési tényezők kifejlesztése meditációs gyakorlatok széles skálájával kombinálható: például a bomló holttest szemlélésével, az isteni állapotokkal, a légzésre irányuló éberséggel vagy a három jellegzetesség fölötti szemlélődéssel. Ez azt mutatja, hogy a felébredési tényezők szemlélése nem jelenti azt, hogy a gyakorlónak el kellene hagynia meditációja elsődleges tárgyát. Inkább arról van szó, hogy a gyakorlás során tudatában van e hét tudati tulajdonságnak, mint a belátás felé haladás aspektusainak, és tudatosan fejleszti és egyensúlyozza ki azokat, hogy az elsődleges tárgy fölötti szemlélődés révén bekövetkezhessék a felébredés.
…[miközben] szemmel tartja [a gyakorló] a felébredési tényezők harmonikus kölcsönhatását, jelen van a tudati hatalom képzete… ahhoz hasonlítják… mint amikor az ember egy teli ruhásládából bármelyik ruhát választhatja.
A tanítóbeszédekből kiderül, hogy a felébredési tényezők csak akkor tárulnak föl, amikor egy buddha és tanításai megjelennek.
A hét felébredési tényezőnek a Buddhával való kapcsolata, illetve egy másik alkalommal elhangzott minősítés, miszerint e tényezők kincsek, a világkirály (csakkavatti rádzsa) alakját idézik fel, aki ugyancsak hét értékes kincs birtokosa. (… a világkirály hét kincse: a kerék, az elefánt, a ló, az ékkő, az asszony, a helytartó és a tanácsadó, amelyek mind mágikus tulajdonságokkal bírnak.) Ahogy a világ fölötti hatalom megvalósulása ettől a hét értékes tulajdonságtól függ, és a kerék-kincs megjelenése az előhírnöke, ugyanúgy a felébredés megvalósítása is hét tudati kincsen – a felébredési tényezőkön – alapszik, előhírnöke pedig a szati megjelenése.
(… több tanítóbeszéd beszámol arról, hogy a felébredési tényezők felidézése elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy egyes arahantokat – köztük magát a Buddhát is – kigyógyítsa testi betegségükből.)
A kommentárok nyújtotta áttekintés a felébredési tényezők kifejlesztését elősegítő feltételekről:
Éberség:
– éberség és tiszta tudás
– kerülni azokat, akik nem éberek, és éber személyek társaságát keresni
– a tudatot helyes irányba (a szati kifejlesztése felé) terelni
A dhammák vizsgálata:
– elméleti vizsgálódás
– testi tisztaság
– az öt képesség egyensúlya
– kerülni azokat, akik nem bölcsek, és bölcsek társaságát keresni
– a Dhamma mélyebb aspektusain elmélkedni
– a tudatot helyes irányba terelni
Tetterő:
– elmélkedni a nyomorúságos létszintek félelmetes mivoltán
– belátni az erőfeszítés előnyeit
– szemlélődni a gyakorlandó ösvény fölött
– megbecsülni a kapott adományt
– elmélkedni a következő lelkesítő minőségeken: a hagyomány, a tanító, a helyzet (vagyis az, hogy az ember a Buddha követője) és a társak a szent életben
– kerülni a lusta embereket, és energikus emberek társaságát keresni
– a tudatot helyes irányba terelni
Öröm:
– felidézni a Buddhát, a Dhammát, a Szanghát, az erényeket, a nagylelkűséget, az isteni lényeket és a megvalósítással járó békét
– kerülni a durva embereket, és kifinomult emberek társaságát keresni
– lelkesítő tanítóbeszédeken elmélkedni
– a tudatot helyes irányba terelni
Nyugalom:
– jó étel, megfelelő időjárás, kényelmes testhelyzet
– kiegyensúlyozott viselkedés
– kerülni a nyugtalan embereket, és nyugodt emberek társaságát keresni
– a tudatot helyes irányba terelni
Összeszedettség:
– testi tisztaság
– az öt képesség kiegyensúlyozása (megj.: 1. hit, bizonyosság, 2. erőfeszítés, 3. tudatosság, 4. összeszedettség, 5. bölcsesség)
– jártasság az összeszedettség jelének felfogásában
– jártasság a tudat megfelelő időben történő ösztökélésében, féken tartásában, felvidításában és békén hagyásában
– kerülni a szétszórt embereket, és figyelmes emberek társaságát keresni
– az elmélyedés elérésén elmélkedve reflektálni
– a tudatot helyes irányba terelni
Egykedvűség:
– szenvtelenség az emberek és a dolgok iránt
– kerülni az előítéletes embereket, és elfogulatlan emberek társaságát keresni
– a tudatot ennek megfelelő irányba terelni”]
“Refrén
Ily módon, ami a dhammákat illeti, úgy időzik, hogy belülről… kívülről… belülről és kívülről egyaránt szemléli a dhammákat. Úgy időzik, hogy a dhammákban a keletkezés… az elmúlás… vagy a keletkezés és az elmúlás természetét szemléli. Megalapozódik benne az éberség: „vannak dhammák“, oly mértékben, amely a puszta tudáshoz és a folytonos éberséghez szükséges. Szabadon időzik, semmihez sem kötődve a világon. Ami a dhammákat illeti, így időzik a dhammák fölött szemlélődve.”
“Nemes igazságok
És, szerzetesek, ami a dhammákat illeti, a dhammákat a négy nemes igazság nézőpontjából szemlélve időzik. És ami a dhammákat illeti, hogyan időzik a dhammákat a négy nemes igazság nézőpontjából szemlélve?
A valóságnak megfelelően tudja: ez a dukkha, a valóságnak megfelelően tudja: ez a dukkha keletkezése; a valóságnak megfelelően tudja: ez a dukkha megszűnése; a valóságnak megfelelően tudja: ez a dukkha megszűnéséhez vezető út.”
[XIII.1. „A dukkha jelentésárnyalatai:
… a dukkhát olyan testi eseményekkel hozzák összefüggésbe, mint például a betegség és a halál, illetve azzal a tudati elégedetlenséggel, hogy nem vagyunk képesek kielégíteni vágyainkat és kívánságainkat.
Ahogy az első nemes igazság rámutat, a végső elemzés során a dukkha mindezen formája a halmazok révén megvalósuló, a léthez kötő ötrétű ragaszkodásra vezethető vissza.
A dukkhának és keletkezésének megértése… a harmadik és negyedik nemes igazsághoz vezet, amelyek pozitív értékeket – a dukkhától való szabadságot és az ehhez a szabadsághoz vezető gyakorlati ösvényt – tárgyalják. Ahogyan maga a Buddha határozottan kijelentette, a négy nemes igazság megvalósítása boldogsággal jár, és a nyolcrétű nemes ösvény olyan ösvény, amely örömhöz vezet.
A dukkha származtatható a szanszkrit kha szóból, amelynek egyik jelentése: „tengelyfurat”, illetve a duh- (=dus) ellentétes prefixumból, ami „nehézség”-et, „rossz”-at jelöl. A kifejezés tehát egy olyan tengely képét idézi fel, amely nem illeszkedik megfelelően a kerék furatába – eszerint a dukkha „diszharmóniát” vagy „súrlódást” sugall… különféle jelentésárnyalatait a legmegfelelőbb módon az „elégtelenség” adja vissza…
Az érzések változó természetét azonban nem szükségszerűen tapasztaljuk „szenvedésnek”, hiszen egy fájdalmas tapasztalás esetében például kellemesnek tapasztalhatjuk a változást. Tehát nem minden érzés „szenvedés”, és mulandóságuk sem „szenvedés”, hanem minden érzés „elégtelen”, mivel egyik sem nyújthat tartós kielégülést… mivel a szenvedéshez szükség van valakire, akiben elegendő ragaszkodás van ahhoz, hogy szenvedjen.”]
[XIII.2. „A négy nemes igazság:
A második nemes igazság mondja ki, hogy a szenvedés valamiféle ragaszkodás következménye. Eszerint ahhoz, hogy a világ jelenségeinek elégtelen természete tényleges szenvedéshez vezessen, jelen kell lennie a sóvárgásnak (tanhá).
… a négy nemes igazság legfőbb mondanivalója: a ragaszkodás és sóvárgás okozta szenvedést a felébredéssel le lehet győzni.
A negyedik nemes igazság… leírja a követendő gyakorlati utat (magga, patipadá).
… a nyolcrétű nemes ösvény a szatipatthána kifejlesztéséhez szükséges keretet adja meg… helyes éberség szükséges ahhoz, hogy a gyakorló megalapozza a helyes nézetet, másfelől pedig a helyes nézet az ösvény összes többi tényezőjének alapjául szolgál. (… a helyes nézetet az többi hét tényező „gyökerének” nevezik.)
A négy részből álló szerkezet párhuzamot mutat a diagnózis és a kezelés előírásának ősi indiai gyógyászatban használatos négyes módszerével… a Buddhát orvoshoz, tanítását pedig gyógyszerhez hasonlítják. Ez a bemutatás hangsúlyozza a négy nemes igazság (mint a valóság gyakorlati vizsgálata) pragmatikus irányultságát. (>… spirituális pragmatizmus ez, amely szerint egy vallási tétel igazsága gyakorlati alkalmazhatóságától függ.<)
Az ősi indiai orvoslás négyes szerkezete és a négy nemes igazság:
betegség: dukkha
vírus: sóvárgás
egészség: Nibbána
gyógymód: ösvény
…ha az ember azt hiszi, hogy megvalósíthatja a felébredést a négy nemes igazság megértése nélkül, az olyan, mintha anélkül próbálná megépíteni egy ház felső szintjét, hogy megépítette volna az alsóbb szinteket és az alapot.”]
[XIII.3. „A négy nemes igazság fölötti szemlélődés:
… a dukkhát „meg kell érteni”, eredetét „el kell hagyni”, megszűnését „meg kell valósítani”, a megszűnéséhez vezető gyakorlati ösvényt pedig „ki kell fejleszteni”.
Részletesebben kifejtve: az öt halmazt meg kell érteni, a tudatlanságot és a létezés iránti sóvárgást [és az érzéki szomjat] el kell hagyni, a tudást és a szabadságot meg kell valósítani, a nyugalmat (szamatha) és a belátást (vipasszaná) ki kell fejleszteni.
A négy nemes igazság fölötti szemlélődés két szakasza:
ismerni a dukkhát → ismerni a feltételt, amely a dukkha keletkezéséhez vezet (sóvárgás)
ismerni a dukkha megszűnését → ismerni a feltételt, amely a dukkha legyőzéséhez vezet (nemes nyolcrétű ösvény)
A kommentárok… a Szatipatthána szuttában leírt egyes meditációs gyakorlatokat a négy nemes igazság sémájával hozzák összefüggésbe. Tulajdonképpen bármely szatipatthána-szemlélődés sikeres kiteljesedése a Nibbána megvalósítása, ami nem más, mint a harmadik nemes igazság „valóságnak megfelelő” észlelése.
A négy nemes igazság tehát valóban a szatipatthána – a Nibbána megvalósításához vezető egyenes ösvény – bármely sikeres alkalmazásának betetőződése.”]
“Refrén
Ily módon, ami a dhammákat illeti, úgy időzik, hogy belülről… kívülről… belülről és kívülről egyaránt szemléli a dhammákat. Úgy időzik, hogy a dhammákban a keletkezés… az elmúlás… vagy a keletkezés és az elmúlás természetét szemléli. Megalapozódik benne az éberség: „vannak dhammák“, oly mértékben, amely a puszta tudáshoz és a folytonos éberséghez szükséges. Szabadon időzik, semmihez sem kötődve a világon. Ami a dhammákat illeti, így időzik a dhammák fölött szemlélődve.”
(Folytatása következik: lásd „Szatipatthána szutta 5. részlet magyarázatokkal”)