A bejegyzés első idézetének forrása: Porosz Tibor: A buddhizmus lexikona, Kiadja: A Tan Kapuja Buddhista Egyház, 2018, khandha címszó, 123. oldal, 2. pont.
„Az öt halmaz mindemellett az érzékelés folyamatának egyik megfogalmazása is. Azt mutatja meg, hogy (1) az érzékelés tárgya [,mint forma, mellyel az “érintkezés” során – lásd Függő keletkezés c. bejegyzésemet -, az érzék(szerv)eken keresztül kerülhetünk kapcsolatba] önmagában még csak egy pusztán negatív, pozitív vagy semleges (2) érzést vált ki, majd az (3) észlelés során (amit Mireisz László gondolkozásként értelmez) megtörténik e benyomások tudati értékelése, kognitív feldolgozása (pl. a látott dologról felismerhető, hogy az milyen színű), ezt követően az észlelt tárgy érzékszervi megragadására irányuló (4) motiváció, a késztetés léthez kötő mozzanata jelenik meg, végül létrejön az adott érzékszervnek megfelelő (5) érzékelési tudatosság, tehát a látás-tudatosság, a hallás-tudatosság stb. Mivel az érzékelés folyamatának ez az öt fázisa egyenként sematizálódott automatizmus segítségével megy végbe, ezért a tapasztalás különböző lépései megmerevedve, a stabilitás, illetve az állandóság képzetét nyújtva alkalmasak a velük történő azonosulásra, így a személyiség identitásának [ragaszkodással teli] rétegeivé válnak.”
A test (1) alapja az öt nagy elem (föld, víz, tűz, levegő, tér), az érzés (2), észlelés / gondolkozás (3) és a késztetések (4) pedig az érzékelés következményei, míg a tudatosság (5) a név-és-formából ered.
A következő idézet, részleteiben, a Buddha beszédei c. könyvből származik: A Tan Kapuja Buddhista Főiskola – One Drop Zen Közösség Kiadó, Budapest, 2023, fordította: Németh László Levente, III. A végső ötven beszéd, 109. A telihold (hosszabb beszéd), 129-138.old.
„[…] a ragaszkodás sújtotta öt halmazat […]: a ragaszkodás sújtotta forma […] érzés […] észlelés […] késztetések […] tudatosság halmazata. […]
[…] ez a ragaszkodás sújtotta öt halmazat a mohóságban gyökerezik. […] ez a ragaszkodás sem nem ugyanaz[…], s nem is valami más, mint a ragaszkodás sújtotta öt halmazat. A ragaszkodás sújtotta öt halmazatban megjelenő mohóság és szenvedély az, ami ott a ragaszkodást jelenti.
[…] e ragaszkodás sújtotta ragaszkodás kapcsán felvethető-e a szomjak és szenvedélyek különfélesége? […] felvethető […] Ekkor […] így szokás gondolkodni: ‘Bárcsak ilyen és ilyen lenne a formám […] az érzésem […] az észlelésem […] a késztetéseim […] a tudatosságom a jövőben! Így vethető fel e ragaszkodás sújtotta ragaszkodás kapcsán a szomjak és vágyak különfélesége.
[…] a ‘halmazat’ kifejezés miképpen vonatkozik a halmazatokra? […] bármilyen forma […] érzés […] észlelés […] késztetések […] tudatosság, legyen az akár múltbéli, akár jövőbéli, akár jelenbéli, durva vagy finom, alacsonyrendű vagy felsőbbrendű, távoli vagy közeli, ez mind […] a forma […] az érzés […] az észlelés […] a késztetések […] a tudatosság halmazata.
[…] A négy nagy elem az oka és a feltétele a forma halmazata megnyilvánulásának. Az érzékelés az oka és a feltétele az érzés […] az észlelés […] a késztetések halmazata megnyilvánulásának. A név-forma az oka és feltétele a tudatosság halmaza megnyilvánulásának.
[…] hogyan támad fel az azonosság nézete? Nos, a tanulatlan, közönséges ember, aki nincs figyelemmel a nemes emberekre, és járatlan a nemes emberek Dharmájában […] a formát […] az érzést […] az észlelést […] a késztetéseket […] a tudatosságot önmagával azonosnak tekinti, vagy önmagát […] a birtokosának tekinti, vagy […] önmagán belülinek tekinti, vagy önmagát [azon] belülinek tekinti. […]
[…] a forma […] az érzés […] az észlelés […] a késztetések […] a tudatosság függőségében megjelenő öröm és gondtalanság – ez a kielégülés […] [Pedig ez] állandótlan, dukkha természetű, és alávetett a változásnak – ez a veszély […] [Az adott léthalmaz] irányában feltámadó mohóság és szenvedély levetkőzése – ez a menekvés [előlük].
[…] miképpen tárul fel, miképpen ismerszik meg, hogy e test kapcsán, tudatosságával s valamennyi külső jegyével együtt, már nem lelhető fel az én-csináló, az enyém-csináló, és nem lelhetők fel az önhittség alapjául szolgáló gyökérhajlamok? […] bármilyen forma […] érzés […] észlelés […] késztetések […] tudatosság, legyen az akár múltbéli, akár jövőbéli, akár jelenbéli, durva vagy finom, alacsonyrendű vagy felsőbbrendű, távoli vagy közeli, az aszkéta a formát […] az érzést […] az észlelést […] a késztetéseket […] a tudatosságot a valóságnak megfelelően, a tökéletes bölcsességgel látja, mondván: ‘Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én valódi önmagam.’ […]
[…] Akkor miféle önmagam fogja learatni a nem-önmagam által elvetett tettek gyümölcseit? […] miként vélekedtek? A forma […] az érzés […] az észlelés […] a késztetések […] a tudatosság állandó vagy állandótlan? Állandótlan […]. Ami állandótlan, az a fájdalom vagy az öröm forrása? A fájdalom forrása […]. És ami állandótlan, a fájdalom forrása és változásnak alávetett, nos, arról mondhatjuk-e ezt: ‘Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én valódi önmagam’? Semmiképpen sem […].
[…] Amikor ezt felismeri, a tanult, nemes tanítvány kijózanodik a formából […] az érzésből […] az észlelésből […] a késztetésekből […] a tudatosságból.
Kijózanodva a szenvedély lángja ellobban, kihuny. A szenvedély lángjának ellobbanásával, kihunytával megszabadul. Amikor megszabadult, tudatára ébred: ‘Megszabadultam.’ S felismeri: ‘A születés elpusztíttatott, a dukkha megsemmisítéséhez, felébredéshez vezető üdvös élet beteljesíttetett, amit meg kellett tenni, az meg lett téve, nincs többé visszatérés a lét forgatagába.’”